Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
TALLEYRAND AZ ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉSBEN (1789-1791) 134 7 beszéltem velük arról a tervezetről, hogy a közrendűek tagjai javasolni fogják a feudális jogok, a hivatalvásárlás, az egyházi és nemesi rend kiváltságainak és mentességeinek felszámolását. Ezek az urak lebeszéltek engem e tervről... Azt mondták, a nemeseknek kell javaslatot tenniük a feudális jogok felszámolására és a bíráknak a hivatalvásárlás megszüntetésére. Ez jobb lesz így. "2 3 A rövidítések alapján nem nehéz felismerni a Talleyrand-Périgord, Noailles, Aiguillon és Alexandre de Lameth neveket. Az előzetes megbeszélések szerint 1789. augusztus 4-e éjszakáján Noailles vicomte nyitotta meg a vitát a földesúri jogokról, majd Aiguillon herceg a kiváltságok felszámolását indítványozta. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés pedig egyre növekvő hazafias lelkesedés közepette eltörölte a személyhez kötődő földesúri jogokat, a városi, tartományi és testületi kiváltságokat, a hivatalvásárlást és a papi tizedet is - vagyis magát a régi társadalmi rendszert. A lelkes felajánlásokat a következő napokban fogalmazták meg megfelelő formában, és szavazták meg szabályosan. Amikor Sieyès abbé szót emelt a papi tized védelmében, augusztus 11-én Talleyrand személyesen szállt szembe vele, s végül sikerült elfogadtatnia a határozat 5. cikkelyét is: „Megszűnik a tized, legyen bármilyen természetű, és a vele kapcsolatos járandóságok, bármilyen néven is ismerték és szedték be azokat..."2* Talleyrand közreműködött az új társadalmi-politikai rendszer alapjait lefektető Emberi és polgári jogok nyilatkozatának elkészítésében is. Augusztus 21-én rábeszélte kollégáit a nyilatkozat egyik vitatott cikkelyének a következő formában történő megfogalmazására: „A törvény a közakarat kifejeződése. Valamennyi állampolgárnak jogában áll személyesen vagy képviselőin keresztül részt venni a megalkotásában. Azonosnak kell lennie mindenki számára, akár védelmez, akár büntet. Minden állampolgár egyenlő a szemében, s betölthet minden állást, minden közhivatalt."26 Stéphane Rials történész szerint ezzel Talleyrand-nak sikerült „olyan doktrinális dinamikával érvelnie, amellyel már sokan kísérleteztek, de nem sikerült megtalálniuk a megfelelő formát."26 Talleyrand még a „képességeiknek megfelelően" kifejezést sem volt hajlandó beilleszteni az utolsó mondatba, s ezzel komoly vitát váltott ki. A nyilatkozat 6. cikkelyét végül szinte teljesen az általa javasolt formában fogadták el, csak az utolsó mondatot módosították: „Minden állampolgár egyenlő a törvény előtt, s ezért képességeiknek megfelelően és kizárólag erényük és tehetségük szerinti megkülönböztetéssel egyformán betölthetnek valamennyi méltóságot, állást és közhivatalt." Augusztus 23-án a vallásszabadság védelmében szólalt fel, és kihagyatta a nyilatkozat 10 cikkelyéből a katolicizmus elsődlegességére utaló szavakat. Arra kérte kollégáit, hogy egyelőre az elveknél maradjanak, „a katolikus vallás megszentelt és szent nevét pedig majd az alkotmány mondja ki. "2 1 A cikkely ezután ebben a formában került be a végleges nyilatkozatba: „Senkit sem szabad meggyőződései miatt 23 Patrick Kessel: La Nuit du 4 Août 1789. Paris, 1969. 128.; Leo Gershoy: Bertrand Barere. A Reluctant Terrorist. Princeton, 1952. 75-76. 24 A nagy francia forradalom dokumentumai. Szerk. Hahner Péter. Bp. 1999. 82-84. 25 Stéphane Rials: La déclaration des droits de l'homme et du citoyen. Paris, 1988. 230. 26 Uo. 27 Uo. 241.
