Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
FŐRENDIHÁZI REFORM MAGYARORSZÁGON 1885-BEN 1323 vazataival tudták megbuktatni. Azt, hogy a magyar képviselőház által megszavazott törvényt a nemritkán Magyarországon gyűlöletes emlékű indigénák szavazatai buktassák meg, a közvélemény nemzeti sérelemnek érezte.5 7 Tiszát cselekvésre késztette az, hogy az antiszemita mozgolódások folytatódtak, s az 1884-es képviselőválasztásokon az antiszemitáknak 16 képviselőt sikerült bejuttatniuk az országgyűlésbe, másrészt az is, hogy a sikerükön felbuzdult főrendek politikai aktivitása is fokozódott. 1884. február 19-én ugyanis az ellenzéki főrendek gróf Zichy-Ferraris Bódog budapesti lakásán (az Esterházy-palotában) politikai értekezletet tartottak, amelynek különös jelentőséget kölcsönzött Samassa József, a Mérsékelt Ellenzékhez húzó, Apponyi törekvéseit támogató egri érsek jelenléte. Abban állapodtak meg, hogy a katolikus-konzervatív érdekeknek megfelelő határozottabb politizálást kezdenek a jövőben, vezérükké és szóvivőjükké pedig — Samassa javaslatára — a mélyen vallásos, kitűnő szervező és feddhetetlen jellemű Zichy Nándor grófot választották. Ezt követően Zichy felszólalt a költségvetés — máskor formális jellegű — főrendiházi tárgyalásakor, és jóllehet megszavazta a büdzsét, de keményen bírálta a kormányzat politikáját. Zichy mindenekelőtt a konzervatívok már Sennyeyék által is hangoztatott jelszavait, a szigorúbb, takarékosabb pénzügyi politika és a közéleti tisztaság szükségességét hangoztatta, azonban számon kérte azt is, miért nem készült még el a magyar polgári törvénykönyv, ezenkívül a zsidóságra utalva kiemelte: olyan politikára van szükség, amely a „nemzet fiai" és nem az idegenek kedvére való.58 A főrendek tehát tisztában voltak azzal, hogy a reform immár elkerülhetetlen, de kemény harcra szánták el magukat pozícióik védelmében. Zichynek 220 mágnás írásban kötelezte el magát, hogy ellenezni fogják a főrendiház Tisza által tervezett reformját.5 9 Zichyt és a főrendi ellenzéket (Apponyi és Samassa révén) jó kapcsolatok fűzték a képviselőházi Mérsékelt Ellenzékhez, így szokatlanul támadó önálló fellépése érthetően nyugtalanította Tiszát, akinek ekkor már tíz éve tartó és nem éppen épületes eszközökkel fenntartott uralma minden oldalon sokakban elégedetlenséget keltett. Az erős tömeghangulatra építő új Antiszemita Párt, a két frakcióból éppen ekkor egyesült új Függetlenségi és 48-as Párt, továbbá a viszonylag erős és komoly politikai tekintélyeket soraiban tudó Mérsékelt Ellenzék éppen elég gondot okozott Tiszának. Érthetően aggasztotta tehát egyrészt egy határozott főrendi ellenzék kialakulása, másrészt az a lehetőség, hogy a teljes egyenjogúsítást igénylő és egyre erősebb gazdasági pozíciókkal rendelkező zsidó polgárság csalódottan elforduljon rendszerétől. A főrendi-klerikális köröknek az antiszemiták melletti politikai offenzíváját még veszélyesebbé tette az a körülmény, hogy országszerte híresztelték: a „zsidójavaslat" ügyében a király tulajdonképpen velük rokonszenvezett. Tisza világossá tette az uralkodónak, hogy ha nem számíthat támogatására a klérussal és a főrendekkel szemben: le fog mondani pozíciójáról.6 0 57 Apponyi Albert: Emlékirataim. Ötven év. Bp. 1927. I. köt. 151. 58 Bonitz Ferenc: Gróf Zichy Nándor. Élet- és jellemrajz. Bp. 1912. 174-177. 59 Orczy Béla király személye körüli miniszter levele Pápay Istvánnak, MOL I. 34. Pápayhagyaték, 2. d. 1885. márc. 27. 60 Tisza Kálmán levele Ferenc Józsefhez, MOL I 34. Pápay-hagyaték, 2. d. 1884. jan. 21.
