Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
1324 S ZALAI MIKLÓS Mindazonáltal Tisza gondosan igyekezett kerülni annak látszatát, hogy célja a politikai „bosszú" lenne a zsidóházassági javaslat bukása miatt. Amikor 1884 októberében benyújtotta a főrendiház átalakításáról szóló javaslatát, annak - a főrendekkel és a történeti jogokkal szemben igen tiszteletteljes hangot megütő „Indokolás"-ában csak arra hivatkozott, hogy a főrendiház szerkezete korszerűtlen, s nincs elég szoros összeköttetésben a társadalom többi rétegével. Jelezte a Szabadelvű Párt valódi — konzervatív — szándékait, a mágnásokkal való megegyezés szándékát az is, hogy közvetlenül a főrendiházi javaslat vitája előtt Pauler igazságügyminiszter a parlamentben az arisztokrácia pozícióit erősítő hitbizományok szaporítása mellett foglalt állást.61 Most, hogy már köztudomásúvá vált, hogy a reform csakugyan meg fog valósulni, s az is, hogy milyen elvekre épül, a kérdés újabb politikai szenvedélyeket korbácsolt fel, mindenekelőtt a vármegyék (a törvényhatóságok) közönsége körében. A vármegyék és a vármegyékben politizáló — még mindig főleg a nemesség soraiból rekrutálódó — helyi elitek már az 1870-es vármegyei reform óta úgy érezték, hogy a kiegyezés utáni Magyarországon hagyományos alkotmányos szerepük háttérbeszorult, hogy az új, modern Magyarország vezetése csak amolyan tiszteletreméltó ereklyének tekinti a nemesi vármegye intézményét. Történelmi jogaik csorbítását látták abban, hogy a Tisza-féle tervezet .nem ad teret semmilyen formában a törvényhatóságok felsőházi képviseleté' nek, sőt, azzal, hogy a főispánok tagságát megszünteti, azt a képviseletet is elveszi tőlük, amivel eddig rendelkeztek. Heves vármegye indította meg a feliratok sorát, azzal a kívánsággal, hogy a kimaradt főispánok helyét a törvényhatóságok valódi képviselete töltse be, amely esetben maga az így születés, kinevezés és választás útján megalakulandó felsőház „oly minden érdekeknek megfelelő és ennélfogva oly relatív tökéllyel bíró szervezet lenne, amely a legszerencsésebb alkotások közé tartozna." Amikor a kormány a javaslatot az országgyűlés elé terjesztette, a megyék felirataikkal már magához az országgyűléshez fordultak. Csík és Békés vármegye még az országgyűlés megnyitása előtt elküldte feliratait. Csík vármegye közönsége feliratába tömör szavakkal panaszolja el, hogy a megyék a törvényhozásban való befolyásuk 1848-ig élvezett jogaiktól megfosztattak, s most már csak „alázatos kérelmezők", de nem az alkotmány védbástyái többé. A megyék közéletében ennek következtében a részvétlenség, a politikai közöny káros következményei mutatkoznak, ami csak akkor volna a közszellem felelevenítésével kapcsolatban megváltoztatható, ha a megyék befolyása a törvényhozásra, kí lönösen mivel ez ott is csak értéket jelentene, valamilyen formában visszaállíttatnék. Ez a megoldás megtartaná a megyéket az alkotmány valóságos támaszaiként s szerves összhangba hozná úgy a parlamenti felelős kormányt a törvényhozásban befolyást nyerő megyékkel, mint magát a rendi felsőházat a népképviseleti alapon álló alsóházzal. Békés vármegye közönsége ezzel szemben nem a fenti okokból, hanem azért kívánja a vármegyék részére a főrendiházi képviseletet, mert „a kilépő fő-61 Pesti Napló, 1885. jan. 30. Országgyűlés.
