Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
FŐRENDIHÁZI REFORM MAGYARORSZÁGON 1885-BEN 1317 ezeknek maximum a felét (125 személyt) nevezné még ki a király a közélet, a gazdaság, a kultúra különböző kitűnőségeiből. Trefort Ágoston először 1881 szeptemberi soproni beszédében felvetett, majd külön röpiratban is kiadott tervezete ezzel szemben 3000 Ft-os cenzushoz kötötte volna az arisztokraták tagságát, ugyanakkor semmivel sem korlátozta volna a kinevezett tagok számát. Lévén Trefort a Tisza-kormány minisztere, mindenki valószínűnek tartotta, hogy ez a tervezet felel meg a leginkább a miniszterelnök szándékainak is. Pulszky Ferenc a Pesti Napló 1881 márc. 22-i számában határozott elképzelést nem adott, de kifejtette:a magyar arisztokrácia nem igazán „ősi", hanem címeit túlnyomórészt a Habsburgok kegyeinek köszönheti, kevés tagja járult hozzá érdemben a nemzet előrehaladásához, éppen ezért a magyar történelmi hagyományoknak és a történeti jognak sem felel meg igazán az arisztokratikus felsőház. Az arisztokráciát azonban nem kinevezett tagokkal, hanem a nagy vagyon és a nagy földbirtok elemeivel, tehát a modern felső osztályok képviseletével kell pótolni illetve kiegészíteni. Koroda Pál ezzel szemben a Magyar Szemle c. folyóiratban megjelent tanulmányában a főnemesség érdemeit védelmezte, a főnemességet kívánta — ha számát korlátozva is, s a született törvényhozók intézményét Szögyény-Marichhoz hasonlóan az egyes családok képviseletével pótolva — megtartani a felsőház gerincének. O a főrendiházat nem a pénz- hanem a szellemi arisztokráciával, tehát az egyházak, a bírói kar és a legtekintélyesebb közművelődési intézmények képviselőivel akarta kiegészíteni és korszerűbbé tenni, ámde a kinevezés elvét a leghatározottabban elvetette, mert az a háznak a koronától való függetlenségét csorbítaná. Végezetül Pártos Béla ügyvéd röpiratában a belga és francia szenátus mintájára tisztán demokratikus alapon szervezendő felsőházat javasolt, amely kizárólag közvetetten választott tagokból állt volna: a felsőház képviselőit (300 személyt) a törvényhatóságok választották volna saját kebelükből úgy, hogy kb. 40-50 000 lakosrajutott volna egy képviselő (azok a városok, amelyek önálló törvényhatóságot alkottak, de lakosságuk nem érte el ezt a számot, azzal a vármegyével együtt választottak volna képviselőt a felsőházba, amelynek területén feküdtek.) A vitához hozzászólt a száműzetésből a magyar politika történéseit hajlott kora ellenére is élénk figyelemmel követő Kossuth is, aki ezúttal is egy demokratikus, közvetetten — nyilván a megyék által — választandó felsőház mellett foglalt állást.4 8 Az MTA ülésén tartott felolvasásában Tóth Lőrinc, a kiváló jogtudós kísérletet tett az összes álláspontok kritikájára és szintézisére.4 9 Szögyény-Marich tervezetével az egyik fő probléma szerinte az, hogy a javaslat nem határozza meg pontosan a jövendő főrendiház tagjainak a számát, hiszen a tagság a fizetett adó mennyiségétől függ, ez pedig a ház szabályos működését nagyon megnehezítené. Célszerűtlen továbbá a főrendi családokat a legidősebb tag által képviseltetni, hiszen az idős emberek képességei nyilvánvalóan hanyatla-48 Kossuth 1883. dec. 10-én fejtette ki nézeteit erről Ung vármegye alispánjához írott levelében. In.: Kossuth Lajos iratai. X. köt. Kiadja: Kossuth Ferenc. Bp. 1904. 123. 49 Tóth Lőrincz: A magyar felsőház reformja. Bp. 1882.
