Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
1318 S ZALAI MIKLÓS nak. Végül szerencsétlen vonása Szögyény javaslatának az, hogy formális képviselettel látná el, s ezzel társadalmunkban meggyökereztetné a hitbizományokat - holott a hitbizomány a magyar jogfejlődéstől idegen intézmény, a modern liberalizmus gazdasági tanításának a szabad birtokforgalomról nem felel meg, s a közvélemény gyűlöli. Trefort javaslata túl magas cenzust irányoz elő: „Hogy ezen alapon egyazon családból több egyén, talán 20-30 gróf Zichy juthat a felsőházba, míg a legszebb történelmi nevek nagyszámú képviselői teljesen kizáratnak, hogy ezen alapon egy báró Eötvös József, Kemény Zsigmond, s talán a gróf Dessewffyek sem lehettek volna a felsőház tagjai... ez a magas cenzus barátját nem feszélyezi." -jegyzi meg.50 Ennek a felsőháznak nem lenne gyökere a nemzetben, vagy a konzervatív arisztokráciát képviselné, és a haladás gátlója lenne, vagy, ha ezek számát a kormány a Trefort által tervezett, elvileg korlátlan számú kinevezett taggal ellensúlyozná, akkor az udvar és a kormány eszköze lenne. Somssich Pál tervezetének nagy előnye, hogy össze kívánja a monarchikus, az arisztokratikus és a demokratikus elvet egyeztetni a főrendiház összeállításánál. Ámde egyrészt olyan magas cenzust irányoz elő, amely mellett a képviselőházból való tagok ki sem lennének állíthatóak, s az ilyen felsőház egyértelműen a legvagyonosabb emberek képviselete volna, másrészt pedig bevinné a képviselőház pártküzdelmeit a felsőházba, vagyis abba a testületbe, amelynek fő hivatása éppen az volna, hogy a közvéleményt megosztó pártszenvedélyek felett álló erkölcsi tekintélyként szerepeljen a közéletben. Végezetül Pártos tervezete a magyar történeti jogot, s a vele összefüggő magyar nemzeti érdekeket (a nemzetiségiek igényei a magyar állameszmének való alárendelését) teljesen figyelmen kívül hagyja, s amellett elgondolása értelmetlen: egy tisztán demokratikus módon összeállított második kamara semmiben sem különbözne az első kamarától, s így működése felesleges lenne. Tóth szerint — sajátos helyzetünk, a nemzeti szempontok miatt — az új főrendiházat nem szabad a történelmi jog felrúgásával megalakítani. Egyébként is az új, 1848 óta kialakult új, polgári magyar társadalom még nem szilárdult meg, nem fejlődött ki a maga sajátszerűségében, ezért nem lenne helyes olyan új állami intézményeket alkotni, amelyek minden történelmileg kialakult stabilitással szakítanak. Tehát az örökös tagság intézményének meg kell maradnia. s az új főrendiház elemeit főleg a meglévő ház használható elemeiből kell venni. A vezérszempont, amelynek alapján meghatározható: mely elemeit tartsa meg az ország a régi főrendiháznak, s milyen új elemekkel egészítse ki azt, az legyen, hogy „a felsőházat alkotó elemekben a függetlenség s a mérséklet és következetesség szelleme biztosítva legyen és maradjon, a mi a kétkamrarendszer mellőzhetlen posztulátuma s létjogának alapja."51 A zászlósuraknak, akik általában nem csak hivatalaiknál fogva, hanem vagyonuk révén is fontos tényezői a közéletnek, és akikről fel lehet tételezni a függetlenséget és kellő öntudatot, maradniuk kell a főrendiházban. A főispánok felsőházi tagsága viszont — lévén ők a végrehajtó hatalom kormánytól függő 50 Tóth L.\ A magyar felsőház... i. m. 37. 51 Tóth L.: A magyar felsőház... i. m. 57.
