Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
1316 S ZALAI MIKLÓS vezetéhez és jelentőségét, mint törvényhozási tényezőnek általában, s különösen Magyarországon." A pályázatra azonban egyetlen munka sem érkezett be.44 Számos elméleti fejtegetés és konkrét terv látott napvilágot, többek között olyan jeles politikusok és publicisták tollából, mint Beksics Gusztáv, br. Kemény Zsigmond, Schwarz Gyula, Szögyény-Marich László, Tóth Lőrinc és Trefort Ágoston.45 Somssich Pál is újra megjelentette a Szlávy-kormánynak benyújtott tervezetét a Pester Lloyd hasábjain.46 Schwarz Gyula, a függetlenségi párthoz tartozó klasszika-filológus és jogtudós a tiszta demokrácia ideáljának nevében az egy kamara mellett foglalt állást. Úgy vélte: mindazok az előnyök (a nagyobb megfontoltság, szakértelem) amelyeket egy második kamara mellett fel szoktak hozni, megtalálhatóak valamilyen államtanács intézményében is, éspedig még inkább, mint a felsőházban. Ami pedig a sajátos magyar helyzetet illeti: a magyarság érdekei az egyetemes demokratikus érdekekkel ellentétbe nem jöhetnek, Magyarország a nemzeti állam egységét és magyar jellegét nem tarthatja fenn a polgári haladás rovására, de ez a veszély egyébként sem fenyeget, mert az országban a magyarság a nemzetiségekkel szemben számszerű többségben és szellemi fölényben van.47 Azonban a szerzők többsége a kétkamarás rendszer mellett tört lándzsát, viszont valamennyien szükségesnek tartották a reformot. Mindenki egyet értett abban, hogy a mágnások nagy számát valamilyen módon redukálni kell, de általában valamilyen formában meg akarták tartani az örökletes tagok intézményét. Minden javaslat egyetértett a címzetes püspökök tagságának a megszüntetésében, s a főispánokat is (mint kormánytól függő tisztviselőket) ki kívánták zárni a tagok közül. A legkonzervatívabb tervezetet gróf Szögyény-Marich László, a főrendiház alelnöke fogalmazta meg, ez lényegében — bár módosításokkal — a Deák-párt 1870-es tervezetének felelt meg. Szögyény-Marich elképzelése szerint az uralkodóház tagjain, a zászlósurakon és a katolikus és görögkeleti püspökökön kívül a főrendiház többségében továbbra is a főnemesi családok képviselőiből állna, úgy azonban, hogy csak azok az arisztokrata családok nyernének képviseletet, amelyek legalább 1000 Ft egyenes adót fizetnek, és minden arisztokrata családból csak a család legidősebb férfitagja lenne tagja a háznak. Ezen felül a hitbizományok tulajdonosai, ha 3000 Ft-nál több egyenes adót fizetnek, akkor is ott ülnének a házban, ha a család már egyébként a legidősebb taggal képviselve van. Végül külön helyet kapnának azok az arisztokraták, akik 10 000 Ft vagy annál több egyenes adót fizetnek. Ilyen módon — mivel a főispánokat és a címzetes püspököket Szögyény-Marich is kizárta volna — a jelentékte en számú protestáns egyházi vezetővel együtt a háznak kb. 250 tagja lenne, s 44 Idézi Zsedényi Béla: A törvényhatóságok képviselete az országgyűlésen. Miskolci Evangélikus Jogakadémia Tudományos Értekezéseinek Tára, 30. szám. Miskolc, 1927. 55. 45 Trefort Ágoston: A felsőház reformjáról. Bp. 1882. Saját munkáján kívül Trefort kiadatta — az aktuális magyar helyzetre utaló előszóval — Guizot, Royer-Collard és Thiers a Lajos Fülöp uralma alatt 1831-ben a francia parlamentben a felsőház kérdéséről, az örökletes tagság intézménye mellett elmondott beszédeit. Három beszéd a Felsőházról. Kiad. Trefort Ágoston Bp. 1883. 46 Pester Lloyd, 1882. ápr. 5. 47 Schvarz Gyula: Államintézményeink és a kor igényei. Bp. 1879.