Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
FŐRENDIHÁZI REFORM MAGYARORSZÁGON 1885-BEN 1305 mijük sincs kiváltságaikon kívül, nem fűződik érdekük a reformhoz. Dessewffy ebből kiindulva azt állította, hogy a rendi, illetve abszolutisztikus viszonyokról a modern liberális alkotmányosságra való átmenet az eszményképének tekintett Angliában is az arisztokrácia, illetve a nagybirtok politikai súlya és befolyása miatt zajlott le forradalmak és nagy krízisek nélkül. Ezzel szemben Franciaországban a nagybirtok hiánya miatt torkollott forradalomba, zűrzavarba és háborúba. Dessewffy nagybátyja, és politikai küzdőtársa, Sztáray Albert gróf is az arisztokrácia (a főnemesek és nagybirtokosok) számára kívánta fenntartani a befolyást a törvényhozásban. Kossuth Lajos viszont 1841-42-ben a Pesti Hírlap-ban, a Dessewffy eszméit képviselő Világ-gal folytatott vitájában azt hangsúlyozta, hogy minden nemes egyenlő jogú, és éppen a nemesség jogegyenlősége az az eleme a magyar rendi alkotmánynak, amely lehetővé teszi, hogy a nemesi alkotmány kereteibe beemeljék a nem-nemes tömegeket is. Az angol fejlődés Kossuth szerint nem a nagybirtokosok „kiegyensúlyozó" szerepét, hanem az ellenkezőjét példázza. A haladás hordozói pedig nem a kormány és nem is az arisztokraták, hanem a jómódú középnemesek.24 Az ellenzék másik, a magyar közjogi tradíciót kevésbé respektáló csoportjának^ centralistáknak egyik vezéregyénisége, Trefort Ágoston 1845-ben egy német közjogi munkát ismertetve a felsőházat az alkotmányos monarchia nélkülözhetetlen részének tartotta, de nem a nemzet és trón közti közvetítést tekintette feladatának, hanem azt, hogy a törvényhozás „a veszélyes rögtönzésektől" megóvassék. Vagyis hogy a felsőház korrigáló tényező legyen a néptömegek hangulatának, a közvéleménynek a hullámzásával szemben. (Ez a gondolat sokszor visszatér még a felsőtáblával illetve a főrendiházzal kapcsolatos vitákban.) Trefort azonban erre a szerepre az örökletes arisztokrácia helyett alkalmasabbnak tartotta az olyan felsőházat, amely — a francia „pairek" intézményének mintájára — a király kinevezte tagokból áll. Szerinte a nemességnek modern viszonyok között nincs joga önálló képviselethez mint nemességnek, ugyanakkor úgy a kinevezett tagok intézménye, mint pedig az, hogy a kinevezhetőséget vagyoni cenzushoz kötnék, garantálná, hogy a megalakítandó felső kamarában a nemesség is megtalálja a maga helyét.2 5 Irinyi József, a Pesti Hírlap munkatársa 1847-es füzetében átfogó parlamenti ügykezelési szabályzatot fogalmazott meg. Érintőlegesen állást foglalt az „eszélyes szabadelvűséget" előmozdító kétkamarás rendszer mellett is. Javasolta, hogy a király mindkét házzal külön érintkezésben álljon, s az adóügyet kivéve mindkettőnek legyen törvénykezdeményezési joga. A felsőtáblát érő kritikák magán a felsőtáblán is megfogalmazódtak azután, hogy 1840 körül kialakult a főrendi ellenzék is. Egyes ellenzéki arisztokraták magán a felsőtábla ülésén is felvetették a tábla eltörlését. A vitába bekap-24 Dénes Iván Zoltán: A kiváltságőrzés „hamis realista" logikája. Dessewffy Aurél politikai publicisztikájának ideológiai konstrukciói. Magyar Történeti Tanulmányok XI. Szerk. Fehér András-Veliky János. Debrecen, 1979. 51. 25 Trefort Ágoston: A nemesség. Kisebb dolgozatok az irodalom, közgazdaság és politika köréből. Bp. 1882. (109-116.)