Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
1304 S ZALAI MIKLÓS A reformok híveinek országgyűlési megnyilvánulásaiban tapasztalható kettősséget — a reformok szükségességének felismerése, de a diétán való felvetésének elmaradása — az is magyarázza, hogy attól tartottak: ha hivatalosan felvetik a törvényhozás reformját, akkor a kormány azt saját érdekei, az abszolutisztikus tendenciák erősítése irányában hajtja végre. Ez a veszély fennállt. Metternich és az osztrák államtanács ugyanis nem kívántak nyíltan szakítani a magyar rendi alkotmánnyal, mert tudták, hogy ez az országban valószínűleg leküzdhetetlen ellenállásba ütközne, hanem a korszerűsítés, az alkotmány feudális elemeinek (mindenekelőtt a megyék tág hatáskörének, követutasító és visszahívó jogának) a megnyirbálása ürügyén akarták erősíteni az abszolutista központi hatalmat. Egy Metternich elképzeléseit tükröző 1841-es államkonferenciai előterjesztés az országgyűlést függővé kívánta tenni a központi kormányzattól. A javaslat a felsőtábla súlyának növelését, azon belül pedig a királyi hatalom biztos támaszát jelentő főméltóságok és a főpapság szavazatszámának emelését szorgalmazta. Az udvar potenciális szövetségesei, a hazai konzervatívok viszont valódi liberális reformokat is akartak (például a városok országgyűlési képviseletének megvalósítását az alsótáblán), de olyan módon, hogy ez a kormány bázisát erősítse. A felsőtáblát illetően ezért a kormány felé azt javasolták, hogy az uralkodó a királyi intézmények tagjait nevezze ki a felsőtábla állandó tagjaivá, s további megbízható személyeket is hívjon be az egyes diétákra. Ezzel nem csak a kormány befolyását kívánták biztosítani, hanem vissza akarták verni a liberálisok azon érvét is, hogy a felsőtábla az arisztokrácia szűk kasztját képviseli.23 A reformellenzék ellenben az országgyűlés szervezetének megváltoztatását mindinkább a népképviselet bevezetésével remélte elérni. Ha az alsótábla a nemzet egészének képviselőjeként léphet majd fel, akkor a módosításokat kénytelenek lesznek elfogadni a reformok ellenzői is. Az 1840-es években már a sajtóban is zajlottak politikai viták a felsőtábla összetételéről és szerepéről. Liberális körökben több elképzelés merült fel, a javaslatok külföldi párhuzamokra is hivatkoztak (hiszen ez a kor a modern, polgári, de még a cenzusos választójogon alapuló alkotmányok születésének kora volt Európában, amikor nagyon sokféle kompromisszum merült fel illetve valósult meg a tisztán rendi, illetve tisztán abszolutisztikus és a liberális-demokratikus berendezkedés között). A konzervatívok konkrét reformtervet nem, de a törvényhozás hierarchikus felépítéséről és a nagybirtok politikai hivatásáról vallott elképzelésüket a sajtóban is közzétették. Dessewffy Aurél, a „fontolva haladó" konzervativizmust képviselve 1841-ben, Kossuthtal folytatott polémiája során arra törekedett, hogy a liberális mágnásokat és a vagyonos középnemességet szembeállítsa a szegényebb (általa radikálisnak minősített) nemességgel és liberális értelmiséggel, továbbá, hogy a birodalom központi vezetőit is megnyerje elképzelésének. A vagyonosabb és műveltebb nemesek kell, hogy legyenek a liberális reform hordozói Magyarországon - már csak azért is, mert a vagyontalan kisnemeseknek, akiknek sem-23 Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Bp. 1982. 17-19., 187.
