Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
FŐRENDIHÁZI REFORM MAGYARORSZÁGON 1885-BEN 1303 rendek konzervatív, a reformokat konokul visszautasító magatartása újra és újra vitákat idézett elő a felsőtábla szerepéről. Az 1832-36-os országgyűlésen már jól megfigyelhető, hogy a reformellenzék tagjai mit tartottak a felsőtáblával kapcsolatban legakutabbnak, s hogy mi volt felfogásuk a tábla közjogi pozíciójáról. Tóth-Barbalics Veronika Kossuth Országgyűlési Tudósítások-ja nyomán — amely nem csak közvetítette a diéta eseményeit, hanem ösztönzően is hatott a közvélemény alakulására — rekonstruálta ezeket a vitákat. Vitatéma volt a felsőtábla vétójoga. Az 1833 március 4-i kerületi ülésen Szatmár követe, Kölcsey Ferenc kijelentette: Én a mi polgári alkotmányunkban csak egy vetőt ismerek; s ez a koronához van kötve." Kölcsey kifejtette: az 500 főnemes és a 700 000 köznemest képviselő alsótábla egyetlen egy „országgyűlési test", s az 500 fős kisebbségnek nincs joga a többség akaratának érvényesülését gátolni. 1833 júliusában a trencséni Borsiczky István mutatott rá, hogy a „collectivus veto hatalmával" azért sem bírhatnak a főrendek, mert a magyar törvények nem ismerik el a két kamara, mint két különálló törvényhozó szerv létét. Vita folyt a törvénykezdeményezés jogáról is. Miután a tárgyak megvitatása az alsótáblán kezdődött, kialakult egy indítványi szokásjog. Erre hivatkozva a Kölcsey-féle ellenzék kétségbe vonta a főrendek törvénykezdeményezési jogát. Ez összekapcsolódott azzal az átfogóbb kérdéssel: mennyire tekintheti magát az alsótábla (amely lényegében a köznemesség választott szerve volt) a nemzeti akarat kifejezőjének. A felsőtábla álláspontja szerint a nemzet egészét a négy rend együttesen képviseli, s a szavazatokat a négy rend szerint kell számolni. Az alsótáblán Komárom követe, Pázmándy Dénes erre úgy válaszolt, hogy „a főRR táblája magán kívül senkit sem ábrázol, s constitutiónk szerint nem egyéb, mint a meditatiónak egy stadiuma. A követnek ellenben annyi szava, annyi kívánsága van, a mennyi küldőinek, ez a voxok nyomósságának barometruma. " A reformellenzék kritikájának visszatérő tárgya volt továbbá az, hogy a király által meghívott mágnásokat ellensúlyozó, a felsőtáblán születésük jogán résztvevő mágnások rendszeresen távol maradnak a diétáról, hiszen a közélet helyett saját nagyúri kedvteléseik kötik le őket. Ennek a kérdésnek az erőltetése azonban azzal fenyegetett, hogy a főrendek kikövetelik: a fennálló törvényeknek megfelelően a távollévők helyett az általuk küldött helyettesítők (az ún. „absentium követek") kapjanak szavazati jogot. Kudarcot vallott az 1841-ben a Fejér megye által eredetileg a városok diétái helyzete rendezésére kiküldött bizottság a felsőtáblával kapcsolatos reformterve is. A bizottság ugyanis feladatán túllépve az országgyűlés egészének rendezésére tett javaslatot. A felsőtáblát ki kívánta egészíteni a protestánsok 6 főfelügyelőjével, az egyetem rektorával és minden 5-10 ezer holdas birtokossal. E terv szerint a távolmaradó főnemes nem képviseltetheti magát, a kezdeményezés joga pedig csak az alsóházat illeti, melynek határozatát a mágnások maximum háromszor vethetik vissza. A megyegyűlésen a konzervatívok végiül elérték, hogy a követválasztás idejére halasszák az elaborátum vitáját.2 2 22 Tóth-Barbalics Veronika: Reformtervek a felső tábla átalakítására a 19. század első felében. In: Fejezetek a tegnap világából. Tanulmányok a 19-20. század történelméből. Főszerk. Gergely Jenő. Bp. 2009. 76-91.
