Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
1296 S ZALAI MIKLÓS ges szabadságokkal és kiváltságokkal rendelkező nemesség alkotja. Ennek a nemzetnek ideális kormányzási formája a „régimén commixta" (vegyes kormányzás), a monarchikus, az arisztokratikus és a demokratikus kormányforma ötvözése, s ezen belül a köznemesség, illetve a köznemesség politikai képviselete reprezentálja a demokratikus elemet.10 Mohács után a köznemesség és a főnemesség elkülönülésének tendenciája csak erősödött, s ehhez hozzájárult az országban kialakuló vallási megosztottság. A főrendek közé ugyanis odatartozott a katolikus püspöki kar is, továbbá a magyar főnemesség nagyobb arányban maradt katolikus, vagy tért vissza a katolikus hitre az ellenreformáció során, mint a köznemesség. Az 1527-es budai királyválasztó országgyűlésen például külön szónok ismertette a főrendek álláspontját, s csak ezután jelent meg Ferdinánd király az alsóbb nemesség gyűlése előtt. Az 1542-es beszterczebányai országgyűlésen pedig a főrendek és az alsó nemesség külön-külön feliratban ismertette a maga álláspontját a királlyal.11 A XVI. században az országgyűlésen való személyes megjelenési joga, illetve kötelezettsége a köznemeseknek fokozatosan elsorvadt, elsősorban azért, mert a köznemesek számára ez elviselhetetlen anyagi terhet jelentett. A személyes országgyűlési megjelenés megvalósítására Miksa császár részéről történt az utolsó kísérlet, 1572-ben, Rudolf fia megkoronáztatása előtt, amelyet azonban a vármegyék elhárítottak. Mindenekelőtt az országgyűlésen való megjelenés anyagi költségei jelentettek a köznemeseknek vállalhatatlan terhet. Miközben a köznemesek személyes megjelenésének intézménye fokozatosan elsorvadt, kialakult az a szokás, hogy a király már nem csak a királyi tanács tagjait, az országos tisztségeket viselő főnemeseket és főpapokat, hanem más főnemeseket is személyes meghívóval hívott meg az országgyűlésbe.12 A Bocskai-felkelés után az ország és a nemesség rendi jogait a Habsburgokkal szemben ismét szisztematikusan megerősítő 1608-as országgyűlés volt az, amely véglegesen kimondta: a köznemesség képviselők útján, a főnemesség és főpapság viszont személyesen vesz részt az országgyűléseken.1 3 Az ezen az országgyűlésen kimondott 1608/1. törvénycikk kimondja, hogy a magyar országgyűlés a főpapokból, bárókból (mágnások), a nemesek és a szabadvárosok küldötteiből áll, (2§), és a főpapok és mágnások külön testületben tanácskoznak és szavaznak (8§), a királynak pedig ezeken a rendeken, illetve képviselőiken kívül senkit az országgyűlésbe meghívnia nem szabad.1 4 Ebben a korban a felsőtábla még igen kis létszámú testület volt, ezen az országgyűlésen pl. összesen 67 tagból állt.1 5 10 Schlett: A politikai... i. m. 158-164. 11 Magyar Országgyűlési Emlékek. Szerk. Fraknói Vilmos. I. köt. Bp. 1874. 138. Magyar Országgyűlési Emlékek. Szerk. Fraknói Vilmos. II. köt. Bp., 1875. 342. 12 Hajnik Imre: A nemesség országgyűlési fejenként való megjelenésének megszűnése. Bp. 1873. 13 Kivételes esetben — súlyos akadályoztatás esetén — továbbra is előfordulhatott az, hogy a főnemesek meghatalmazottal képviseltették magukat. 14 II. Mátyás megkoronáztatása utáni dekrétuma (1608/1. tcz.) Magyar Törvénytár III. köt. 1608-1657. Bp. 1900. 25. 15 Jean Bérenger - Kecskeméti Károly: Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon. Bp. 2008. 53.
