Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
FŐRENDIHÁZI REFORM MAGYARORSZÁGON 1885-BEN 1295 Mátyás halála után, amikor a rendek a nagy király központosító, a királyi hatalmat erősítő intézkedéseit nem csak vissza akarták vonatni, hanem a hasonló királyi törekvéseknek örökre elejét akarták venni, a köznemesség és a főnemesség egyaránt arra törekedett, hogy nem csak a királyi hatalommal, hanem a nemesség másik részével szemben is körülbástyázza a maga alkotmányos jogait. így az országgyűlésben való képviseletét is. A Jagelló-korban a királyi tanács rovására megnövekedett az országgyűlések szerepe (utoljára 1518-ban hozott a királyi tanács az országgyűlés nélkül törvényt), ugyanakkor pedig a főurak (az ország bárói) egyre inkább elkülönültek a köznemesség vagyonos felső rétegétől. II. Ulászlónak a rendek nyomására kimondott dekrétumai már tartalmazzák a „főpap és báró urak" az összes nemesség jogaitól elkülönült speciális jogait, így az ő feladatuk a magyar szuverenitás szimbólumának, a Szent Koronának az őrzése, s a király semmilyen ürüggyel sem veheti ki azt kezükből (innen datálódik a „koronaőri" tisztség).5 Az 1498-as dekrétum pedig tételesen felsorolja azokat a bárókat, akik saját bandériumot kötelesek az ország védelmében kiállítani, ezzel világosan körülhatárolva a főurak csoportját, amely ebben az időben még nagyjából egybeesett az országos főméltóságokat betöltőkkel és ezek egyenes ági leszármazottaival. (A törvénycikkben nem szereplő mágnások által kiállított katonák a vármegye zászlaja alatt indultak hadba, s ezáltal ők tulajdonképpen alá lettek rendelve a köznemesség által irányított vármegyének.)6 Ugyanakkor azonban II. Ulászló 1495. évi (II.) dekrétumának 26. czikkelye elrendeli, hogy a király ne a vármegyékben megválasztott küldötteket, hanem „az ország főpap és báró urait, nemeseit és előkelőit" egyenként hívja meg az országgyűlésre,7 majd az 1498-as dekrétum I. czikkelyének III§-a külön, a köznemesekénél súlyosabb pénzbüntetést helyez kilátásba az országgyűlésen meg nem jelent főpapoknak és báróknak.8 E törvényt az 1518-as, II. Lajos alatti országgyűlés is megerősíti - kiegészítve azzal, hogy a meg nem jelent bárókra és főpapokra kirótt pénzbüntetés összegét az országgyűlésen megjelent szegény nemesek között osszák szét.9 A Mohácsot megelőző évtizedekben a főnemesség és a köznemesség elkülönülésének tendenciáját erősítette az, hogy a köznemesség Szapolyai és Werbőczy körül megszerveződő, önálló politikai koncepcióval rendelkező „párttá" vált. Werbőczy munkássága, a Hármaskönyv és az 1514-es parasztháború leverése nyomán végleg kialakult és megmerevedett a magyar rendiség eszmerendszere. E felfogás szerint a magyar nemzetet, mint politikai közösséget az egysé-5 II. Ulászló 1492-es I. dekrétuma, 3. czikkely. Magyar Törvénytár I. köt (1000-1526). Bp. 1899. 483. 6 Kubinyi András: A Jagelló-kori i. m. ... 288-291. 7 Uo. 579. 8 Uo. 595. 9 II. Lajos 1518. évi (bácsi) dekrétuma, 28. cikkely. Uo. 767. Ezek a törvények azonban jelentős kivételeket is tettek a személyes megjelenés kötelezettsége alól, az 1498-as törvény felmenti például ez alól a betegeket, közismerten szegényeket, nyomorékokat, továbbá elrendeli, hogy az osztatlan birtokon gazdálkodó testvérek közül csak egy, az egytelkes nemesek közül pedig csak minden tizedik tartozik megjelenni az országgyűlésen.
