Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
1294 S ZALAI MIKLÓS Az országgyűlés felsőtáblája a rendi magyar alkotmányban. A magyar rendi országgyűlés fejlődése — az angoléhoz hasonlóan — nem a „kuriális", hanem a „kétkamarás" utat követte. A magyar rendi országgyűlésben fokozatosan kialakult a főnemesek (főrendek; magnati) testületének, a felsőtáblának az elkülönülése a köznemességtől, amely az alsótáblában képviseltette magát. (A többi társadalmi csoport — mindenekelőtt a városok polgársága — nem szerveződött országos egységes renddé és országgyűlési képviselete is elenyésző maradt.)1 A fő különbség a főnemesség és a köznemesség országgyűlési képviselete között az volt, hogy a köznemesek a vármegyékben választott küldöttek (követek), míg a főnemesek születési jogon, személyesen vettek részt az országgyűlésben. Sokáig az országgyűlésen (elvileg) minden nemes személyesen vett részt. A személyesen megjelenő főpapok és bárók akkor különültek el fokozatosan a megyéjük összes nemességét képviselő követektől, amikor (először az 1385-ben, Mária királyné alatt tartott országgyűlésen)2 kialakult az a szokás, hogy a nemesség nem személyesen, hanem megyénként választott képviselői révén vesz részt az országgyűlésben.3 A köznemesség azonban nem akart az országgyűlésen mindenképpen személyesen megjelenő főnemesekkel és főpapokkal szemben számszerű és hatalmi hátrányba kerülni, s ezért sokáig ragaszkodott az országgyűlésben való személyes megjelenés jogához. A főnemesek és főpapok ugyanis anyagi helyzetüknél fogva tovább tudtak az országgyűlésen tartózkodni, s így a maguk akaratát érvényesíteni, vagy pedig a szegényebb nemesek szavazatát egyenesen megvásárolni. Amikor kialakult a főnemesek és főpapok politikájával szemben a magyar nemzeti szempontokat érvényesíteni akaró „köznemesi párt", akkor a köznemesi párt ideológiájának értelemszerűen egyik fontos eleme volt a nemesek személyes megjelenési jogának a védelmezése, amelyet többször törvényben mondtak ki. Az így megjelent köznemesek nagy száma miatt természetesen az országgyűlés létszáma hatalmasra duzzadt, ezért kellett az országgyűléseket sokszor (először 1446-ban) a Rákos mezején tartani. Mindazonáltal a személyesen megjelenő köznemesek is a nemesi vármegyét, nem pedig pusztán önmagukat képviselték, országgyűlési meghívóikat is a megyéknek küldték ki.4 Mátyás eleve a „köznemesi párt" jelöltje volt, ezért — bár az 1458-as országgyűlésen ismét törvénybe iktatták ezt — az ő uralma alatt a köznemesség egyáltalán nem ragaszkodott az országgyűlésen való személyes megjelenéshez, s a király is csak egy ízben, 1462-ben rendelte azt el - akkor is úgy, hogy eltekintett az országgyűlésről elmaradók megbírságolásától. 1 Schlett István: A politikai gondolkodás története Magyarországon I. köt. Bp. 2004. 138-142. 2 Ez azonban akkor csak az adott — zaklatott — politikai szituációra való tekintettel, az országgyűlés mielőbbi összehívása érdekében hozott intézkedés volt, s nem emelkedett törvényerőre. Hasonlóképpen nem emelkedett törvényerőre Zsigmond királynak az 1433-as országgyűlésen a megyei követküldés intézményesítésére tett javaslata sem. 3 Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp. 1919. 637-646. 4 Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata. Századok, 1994/2 288.
