Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
Szalai Miklós FŐRENDIHÁZI REFORM MAGYARORSZÁGON 1885-BEN Az 1867-es kiegyezés után Magyarországon liberális, polgári nemzetállam jött létre, olyan, amely elvileg már a Francia Forradalom és a 19. század alapeszméinek: az „Isten kegyelméből" való királyi hatalom helyett a nép szuverenitásának, a születési kiváltságok helyett az egyetemes emberi jogoknak, az Egyház világi hatalma helyett a közhatalom világi jellegének az alapján szerveződött. Ez az állam kontinuitást vállalt a polgári átalakulást Magyarországon első ízben megvalósító 1848-as forradalommal és annak áprilisi törvényeivel, a forradalom után következő uralkodói abszolutizmust pedig illegitimnek tekintette. Ámde a Magyarországon született polgári nemzetállam és jogrend polgári jellege felemás maradt, ugyanis a kiegyezés megalkotója, Deák Ferenc, s vele szinte minden más mérvadó magyar tényező a jogfolytonosság eszmei alapján állott. Az 1848-as forradalom képviselőihez hasonlóan azt állították: sem 1848-ban, sem 1867-ben nem gyökeresen új államiság és alkotmány keletkezett, hanem a meglévő — rendi — alkotmányosság kereteibe „emelte be" —jogfolytonos módon — a király és a nemesi nemzet a közrendű tömegeket. Ez pedig azt jelentette, hogy a régi, a rendi alkotmány törvényei mind jogforrások, a rendi magyar intézmények pedig — legalábbis formálisan — az új magyar államnak is legitim intézményei. A jogfolytonosság, a történeti alkotmány eszméjéhez való ragaszkodás okai elsősorban a magyar nemzeteszmében rejlettek: a magyar állam függetlenségét és magyar nemzeti jellegét a nemzetiségekkel és az idegen uralkodóházzal szemben csakis a történeti alkotmány garantálhatta, hiszen e történeti alkotmány szerint Magyarországot csak saját törvényei szerint szabad kormányozni (1790:X. tc.), s Magyarországon csak egyetlen politikai nemzet van: a magyar. Egy, a történeti joggal gyökeresen szakító, tisztán az állampolgárok összességének akaratára, a népszuverenitásra hivatkozó államalkotási kísérlet azzal a veszéllyel fenyegetett volna, hogy — a nemzetiségek, vagy az uralkodóház pillanatnyi erőfölénye révén — olyan alkotmány jön létre, amely vagy a függetlenséget, vagy a magyar állam magyar jellegét feladja. Ám e sajátos — polgári, de egyszersmind a rendiség elemeit is őrző — alkotmányosság és államiság fennmaradása egyszersmind feszültségeket rejtett magában. A struktúra utórendies elemei, s azok a társadalmi csoportok, amelyeknek érdekei ez utóbbiak megőrzéséhez fűződtek, időről-időre összeütközésbe kerültek a modern fejlődés, a liberalizmus követelményeivel. Tanulmányunk az egyik legjelentősebb ilyen összeütközésnek, a főrendiház 1885-ös reformjának az előzményeit és történetét mutatja be.
