Századok – 2012
TANULMÁNY - Zakar Péter: Csanádi egyházmegyés paphonvédek a szabadságharcban I. VI/1265
1292 ZAKAR PÉTER Összegzés Az általunk ismertetett Csanádi egyházmegyés paphonvédek életrajzi adataiból kitűnik, hogy négyen — Bokányi, Kovács, Kőszeghy, Varjasi — áttértek a református hitre, amiben a kötelező cölibátussal szembeni ellenérzéseik játszhatták a főszerepet, hiszen hárman megnősültek, egyikük pedig ágyasokat tartott maga mellett. Egyházfegyelmi problémák — eltekintve katonai szolgálatuktól — Rózsafy Pál kivételével mindegyiküknél felmerültek. Baross Lászlót, Kovács Istvánt és Kőszeghy Antalt adóságaik, illetve szerény életkörülményeik indították el a honvédség felé, Bokányi, Klobucsár és Kovács a szerbek elől menekült el, Bobik a szabadságharcot követően vállalkozásba fogott, Baross ezen felül az 1840-es években még kártyázott is. Bokányi Klobucsár Kőszeghy és Nátly csak vonakodva vagy egyáltalán nem fogadták el egyházi elöljáróik rendeleteit, Karg Magnust pedig ruházata miatt kellett ordináriusának meginteni. Ugyanakkor mindannyian vitéz katonái voltak az 1848/49-es szabadságharcnak. Kovács István törzstiszti, Baross és Bobik tiszti rangot ért el, amint Karg Magnus is, aki a Bács megyei lovas seregben szolgált. Bokányi és Nátly hősi halált haltak a magyar szabadságharcban. A papi pályán maradókat 1848/49-es honvéd szolgálatuk akadályozta egyházi karrierjükben. Bobikot, aki a Temes megyei Honvédegylet tagja volt, 1897-ben ellenzéki magatartása miatt nem nevezték ki címzetes kanonokká, Rózsafy pedig csak 1873-ban nyert el plébániai javadalmat, akkor is egy olyat, amelynek kegyura a magyar állam volt. A Csanádi egyházmegyés paphonvédek életrajzai hozzájárulhatnak a 19 századi hadtörténet, illetve egyháztörténet mindeddig kevéssé ismert összefüggéseinek megértéséhez is. PRIEST-SOLDIERS FROM THE DIOCESE OF CSANÁD IN THE HUNGARIAN WAR OF INDEPENDENCE IN 1848-1849 by Péter Zakar (Summary) The present study deals with the role that the priesthood in the diocese of Csanád played in 1848/49, particularly with priests who assumed armed service in the regular army. The changes which had taken place in the government of the Csanád diocese (new bishop, two vicariates, four vicars) facilitated the taking up of military service by clerics, otherwise strictly forbidden by ecclesiastical laws. From the biographical data of the priest-soldiers presented in the study it appears that many among them converted to Calvinism, and several got married. Problems of ecclesiastical discipline emerged in practically eveiy case. László Baross, István Kovács and Antal Kőszeghy were driven by their debts or poor living conditions towards the army. József Bokányi, András Klobucsár and István Kovács fled from '.he Serbs, and thus ran into financial difficulties. Several among them refused to comply with the orders of their ecclesiastical superiors or obeyed only after some hesitation, whereas Karg Magnus had to be warned because of his clothing. Yet all of them turned out to be valiant soldiers in the course of the war. István Kovács rose to become staff officer, and László Baross and Gusztáv Bobik officer, and so did Karg Magnus, who served in the cavalry of Bács county. József Bokányi and József Nátly died a hero's death in the war of independence. Those who remained priests were hindered by their military service in 1848/49 from further advancement during their career in the church. The biographies of the priest-soldiers from the diocese of Csanád can thus offer help in understanding those aspects of military and ecclesiastical history in the 19th century, which have hitherto remained somewhat obscure.
