Századok – 2012
TANULMÁNY - Zakar Péter: Csanádi egyházmegyés paphonvédek a szabadságharcban I. VI/1265
CSANÁDI EGYHÁZMEGYÉS PAPHONVÉDEK A SZABADSÁGHARCBAN) 1283 szék 1848. november 26-án tartott ülésén megfogalmazott válasz szerint nincs arra remény, „miszerint a bocsári lelkész illetékének pótlására és az ottani paplak felépítésére hazánk jelen mostoha viszonyai közt a közalapítványi tárakból segélypénz ajánltassék meg". Róka József püspöki helynök a minisztériumi folyamodástól sem várt sok sikert, de kiemelte, amennyiben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium átküldi neki a kérelmet, akkor azt nem mulasztja el kedvező véleménnyel visszaküldeni.12 2 Kovács István 1848-ban a bocsári nemzetőrség századosa volt, aki a szerbek elől tanítványával együtt 1849 januárjában Szegedre menekült. 1849. január-februárjában délvidéki menekültekből, főként a Bocsárral szomszédos kertészségekből elmenekült férfiakból megszervezte az 1. torontáli önkéntes zászlóaljat, amelynek őrnagyi rangban parancsnoka is volt. Péterváradon, 1849 júniusának elején, egy ízben a császári érzelmű Gabriel Krantzl helyőrségi lelkész szabályosan elbújt, amikor a honvédeknek miséznie kellett volna. Az általános zűrzavart úgy sikerült elhárítani, hogy Kovács István kék atillájára felvette misemondó ruháját, és sarkantyús csizmában vállalkozott a szentmiseáldozat bemutatására. Bozó Manó, Kovács egykori osztálytársa így emlékezett meg a nem mindennapi jelenetről: „A tábori mise napján a várbeli sereg kellő díszben (volt bizony szűrös és gatyás is) fel volt állítva, a várparancsnok már is megjelent a kápolnasátor előtt, csak a főszemély, a tábori pap hiányzott. Fölkeresésére egy honvéd tiszt küldetett a várba, ki lakásán és a templomban kereste a jámbort, de sem őt, sem más papot nem tudott találni, bizonyos, hogy feketesárgaságban szenvedtek. A tábori mise megtartása már kétségessé vált. A legnagyobb zűrzavarban előállott Kovács József,12 3 a torontáli mozgó nemzetőrök fiatal őrnagya (egykori iskolatársam Pécsett), s e szavakkal fordult a várparancsnokhoz: Ha egyéb baj nincsen, a misét én is elvégzem, plébános vagyok. Ajánlata örömmel fogadtatott és a derék pap kardját lecsatolva, kék atillája fölé ölté a misemondó ruhát és sarkantyús [cjsizmában mondotta el a szentmisét, rövid, de velős és lelkesítő beszédet tartván a harcias, de ájtatos hallgatóság előtt. Ezt bevégezvén, a papi ruhát letette, ismét lóra ült és kivont karddal zászlóalja élére állván ezt katonai rendben a várparancsnok elé léptette. Egetrázó éljeneket aratott e derék őrnagy pap, ki máskülönben is jeles tulajdonságai és jó magatartásának elismeréséül honvéd őrnaggyá neveztetett ki."124 Alakulatának feloszlását követően, 1849. június közepétől parancsőrtiszt volt Guyon Richárd tábornok mellett a IV hadtestben. Az utolsó napokban is hű maradt a szabadság eszméjéhez: 1849. augusztus 7-én például ő kísérte 100 szabolcsi huszárral a magyar táborba Sándorháza közeléből László Károly tüzér hadnagy egységét. A szabadságharc leverését követően török felségterületre menekült, és 122 TRKEL Protocollum Officii Dioecesani Csanádiensis de anno 1848. Nr. 1822. 123 Helyesen: Kovács István. (Z. R) 124 Bozó Manó: Pétervárad 1849-ben. Hazánk. Történelmi Közlöny. Szerk.: Abafi Lajos. XI. k. Budapest, é. n. 310.
