Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Mikrotörténelem másodfokon. (Ism.: Illik Péter) V/1260

1260 TÖRTÉNETI IRODALOM E terjedelmes köteteket látva még inkább reméljük, hogy az Angliában, Skóciában és Írországban, valamint a Svájcban tett látogatás kézirata is hamarosan napvilágot lát, és bővíti ismereteinket a 18. századi állapotokról, valamint a gróf személyéről. E sorba tartozik az a kötet is, amely a tervek szerint Zinzendorf magyarországi, erdélyi, szlavóniai és temesi bánsági utazását közöli majd, hasonló kiadási elvek szerint. A gróf 17. naplókötetében közel 260 oldalt töltenek meg feljegyzései, amelyeket 1772. május végétől november közepéig vetett papírra. Eckhart Ferenc említett könyvéből azt is tudjuk, hogy hagyatékának 122. kötete őrizte erről az utazásról a gróf részletesjelentését. Ez azonban (több más kéziratával egyetemben) a második világháborúban a Kabineti Levéltár kiköltöztetett részei között elpusztult [Anna Coreth: Das Schicksal des k. k. Kabinettsarchivs seit 1945. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 11. (1958) 522.], így csupán a napló maradt ránk. A magyarországi utazás szövegkiadása H. Balázs Éva tervei között szerepelt, de megvalósulását már nem élhette meg. Kiemelendő azonban, hogy a következetesen vezetett naplók adta vizsgálati lehetőség miatt ő személy szerint a személyiség változásának nyomon követését és bemutatását tartotta fontosnak. A grófot magát ugyanis modellértékűnek tekintette: az európai elit egyik olyan modellalakjának, akin keresztül bemutatható a változás a (személyes és a külső) krízis során és a krízis utáni időszakban. Ehhez a trieszti kormányzóság időszakának publikált naplókötetei jelentős részben járulnak hozzá. Most már az érdeklődök és a nagyközönség is részletesen tájékozódhat a források adatbőségéről, a gazdaságpolitikus Zinzendorf jelentőségéről, szerepéről és európai kapcsolatairól, mégpedig az információk olyan széles spektrumából, hogy azokat a bevezető kötet közel egy oldalon sorolja fel (54-55.). így a társadalom-, elit-, mentalitás- és kultúrtörténet kutatói mellett ajánljuk az utazástörténet iránt érdeklődőknek, az olvasás- és íráskutatóknak, a művészettörténészeknek, a színház- és zenetörténészeknek, a nyomtatott és szóbeli kommunikáció, továbbá a műgyűjtéstörténet kutatóinak, ezen felül a társadalmi nemek története iránt érdeklődők, az uralkodási gyakorlatot, a kultúra alakítási folyamatát vizsgálók (Kulturtransferforschung) és azok figyelmébe, akik azt kutatják, hogy az utazási tevékenység milyen konkrét (ki)hatással volt az utazók kiindulási kultúrájára (Reisefolgenforschung). Érdekes adalékokat találhatnak a gróf naplóiban azok is, akik a politikai és katonai elit, valamint a nemesség véleményformálódását tűzik ki maguk elé kutatási célul, vagy akik a kereskedelmi, ipari létesítményeket vizsgálják, esetleg azok munkásainak, alkalmazottainak nézeteit stb. A naplókban szereplő számtalan név, akik a gróf beszélgetőtársai, szakértői, informátorai voltak, manapság már nem ismeretlenként csengnek, hanem egy összefonódó, gazdasági érdekeket képviselő társadalmi hálózat alapját nyújtják. Mindezen kutatókhoz csatlakozhatnak azok is, akiket az identitás kérdése, az önvizsgálat, önmeghatározás és önkontroll történeti kérdései, valamint az észlelés, megfigyelés és emlékezés kérdésköre foglalkoztat. Legvégül ajánljuk a kötetet azoknak, akiket egyszerűen egy művelt, olvasott, egyedi megfigyeléseket tevő 18. századi személyiség érdekel. Kulcsár Krisztina MIKROTÖRTÉNELEM MÁSODFOKON Szerk. Papp Gábor és Szíjártó M. István L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2010. 304 o. A tanulmánykötet a L'Harmattan Kiadó Mikrotörténelem című sorozatának negyedik darabja. A korábbi hárommal ellentétben ez esetben kifejezetten elméleti munkával állunk szemben: a benne szereplő tanulmányok szerzői mikrotörténelmi irányultságú történészi könyveket, monográfiákat recenzeálnak és hasonlítanak össze, metareflexiv történetírás tehát. Ezek kapcsán fejtik ki nézeteiket nemcsak magukról a vizsgált kötetekről, hanem a történelem és a mikrotörténelem mibenlétéről is. Izgalmas szellemi kaland ez, még ha kifejezetten „elvont" és elméleti síkra is tereli a történetírás „műfaját". Ez a kötet annál is inkább különleges, mivel szinte lehetetlen „kritizálni": a tanulmányok írói maguk szállnak vitába egymással, gyakran a kötet önmagát „dekonstruálja", s mivel egyáltalán nem lépnek fel az „Igazság" igényével, így nincs is mit cáfolni. Ám azt érdemes megállapítani, hogy ugyanabban a diskurzusban ellenzik egymás véleményét, azaz minden vitázó alapjaiban véve ugyanabban a gondolatkörben mozog. így ez a könyv az önmaga által keltett térben, ha