Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Király Péter: Az erdélyi fejedelmi udvar zeneélete a két Rákóczi György korában V/1227
ZENEÉLET A KÉT RÁKÓCZI GYÖRGY KORÁBAN 1241 Pengetősről ugyancsak kettőről tudunk. Az egyik a jelenleg 1648-tól dokumentált Kobzos Jakab, aki 1651-ban tagja volt a crosseni erdélyi küldöttségnek.8 6 Ő 1655-ig követhető.8 7 A másik pengetős egy 1651-ben felbukkanó német származású lantos.8 8 További ismeretekkel még nem rendelkezünk róla. Kérdés, vajon csak egy évre — esetleg a fejedelem öccsének 1651 nyarán lezajlott esküvője miatt — szerződtették-e le, vagy pedig tovább is alkalmazták-e. A fejedelmi trombitások száma 1649 és 1655 közötti adatok szerint 10-12 főre rúgott.8 9 Míg I. Rákóczi Györgynél kimutathatók német és lengyel trombitások, addig a fia ilyen fúvósai — mai tudásunk szerint — már mind helyiek. Mivel a később hosszan uralkodó és gazdagon dokumentált Apafi Mihály udvaránál is ugyanezt látható, ezért még a korabeli névhasználat okozta bizonytalanságok9 0 ellenére is valószínű, hogy a fejedelemség 1650 utáni utolsó évtizedeiben már egyáltalán nem vagy legalábbis csak kivételesen alkalmaztak az udvarban külföldi trombitásokat. Rákóczi trombitásait illetően figyelemreméltó az a nyugta, amelyen három udvari trombitás, Trombitás Zakariás, Trombitás András és Trombitás Antal sajátkezű aláírással igazolta 1654. december 16-án megkapott fizetség átvételét.9 1 Az irat fontos adalék a helyi udvari zenészek bizonyos fokú alapvető iskolázottságát illetően, annyi kétségtelen, hogy legalább is írni-olvasni tudtak. A trombitásokon kívül természetesen volt dobos a fejedelem udvarában. Az I. Rákóczi szolgálatában 1642 óta követhető Dobos András, ország dobosa, jelenleg 1654-ig adatolt. Ezenkívül 1652-ben Dobos Gergely, akit a kolozsvári számadás ugyancsak ország dobosának nevez, miként erre már utaltunk.9 2 86 L. a 61. jegyzetet. 87 Király Péter. A lantjáték Magyarországon a XV századtól a XVII. század közepéig. (Humanizmus és reformáció 22.) Bp. 1995. 124. 88 L. az 59. jegyzetet.; Egy datálatlan udvari praeiercda-jegyzékben, amely az abban említett nevek alapján 1651 tájára keltezhető, szerepel a muzsikusok között a „Nemeth Lantosnak" adandó járandóság, Soc. princ. fasc. 43. nr. 2000. 89 1649. november 30. - december 2.: „Vrunk eő Na[gysá]ga Trombitásinak lOmose". Kv. szk. 1649. 26/VI. 79, 106, 155, 176.; Egy keltezetlen, de nyilvánvalóan 1650 tájára datálandó, udvari praebenda-lista töredéken megtalálható a „Het Trombitasok[nak]" adott ellátás. Soc. princ. fasc. 43. nr. 2000.; 1653. április 6. Kolozsvár „Eodem erkezvefn] az Vrunk Trombitassy ... adta[m] ... cipott Nr. 24.". Egy másik számadásból megállapítható, hogy a trombitások ekkor 12-en voltak. Kv. szk. 1653. 27/XIII. 6.; Kv. szk. 1653. 27/XV 5.; Az 1655 február 6-7-i praebenda-listán a Trombitasok között az alábbi kilenc név található; Ecsedi István, Trombitás Antal, Trombitás András, Trombitás János, Trombitás István, Trombitás Zakarias, Trombitás Peter, Trombitás Tamas, Ludisory János, MOL F 12, Lymbus Fasc. 18. (XVII.); Az 1655. április 4-6-i Cathalogus Praebendarior[um]ban tizenkét trombitás szerepel, név szerint: Trombitás Miklós, Trombitás István, Varadi István, Trombitás Tamas, Trombitás Zakarias, Trombitás Antal, Trombitás János, Trombitás István, Trombitás Peter, Trombitás András, Trombitás Georg, Trombitás András, valamint fentmarad még egy ugyanekkori feljegyzés a „Trombitás István lovaira" és „Trombitás Miklós lovaira" kiadott abrakról is. MOL F 12, Lymbus Fasc. 18. (XVII.) 90 L. a 26. jegyzetet. 91 MOL F 12, Lymbus Fasc. 20. (XX/1).; A kifizetés a fejedelem december 12-i a tasnádi (?) harmincadosnak adott parancsára történt: „Trombitasink[na]k rendeltünk hűseged altal adatni, negyvennegy forintot: Paranczollyuk ezert serio hüseged[ne]k, ez commisionkal requiraltatva[n], adgya megh mindgyarast nekik". MOL F 12, Lymbus Fasc. 9. (X.)/2. 92 L. a 17. jegyzetet.
