Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Király Péter: Az erdélyi fejedelmi udvar zeneélete a két Rákóczi György korában V/1227
1242 KIRÁLY PÉTER Végül vannak adatok síposokról is, akiknek számát a kolozsvári számadások többnyire két személyben adják meg, néha azonban csak egy sípos volt a fejedelem kíséretében. A töröksíposok egyike az 1651-ben Crossenben is járt Török Sipos Jerko/Jarko, aki később egy pontosan nem datált 1659-ből származó udvartartási feljegyzésen is szerepel.93 Egy másik, mint a kolozsvári sáfár által jól-rosszul lejegyzett „Vladich Chabon" név is mutatja, lengyel lehetett.9 4 A fenti 1659-ból való udvari elszámolásban szerepel „Negj Tarogatos Siposok[na]k" adottak, akik az egyik feljegyzés szerint „Aßonyunk ö Na[gysá]ga cseledi" voltak. A kolozsvári számadások azt tanúsítják, hogy a zenészek átmentek Sárospatakra illetve onnan Gyulafehérvárra jöttek. Az 1651. évi esküvő tehát nem lehetett egyedüli esemény; a fejedelmi család láthatóan kisegítette egymást zenészekkel, és bizonyára gyakrabban, mint ahogy ma dokumentált.9 5 Arról viszont nincs forrásadat, hogy II. Rákóczi György apjához hasonlóan hozatott volna külföldről zenészeket valamely jelentősebb ünnepségre. Mint szóba került, öccse esküvője kapcsán ilyesmiről nem tudunk. Rákóczi fiának, az akkor nyolc éves I. Rákóczi Ferencnek 1652. február-márciusi fejedelemmé választásáról nincsenek zenei adataink, noha Georg Kraus szerint a törökök által való megerősítése nagy pompával történt.96 Mindössze arról van tudomásunk, hogy az erdélyi udvarban megforduló lengyel követtel voltak zenészek.9 7 Ugyanígy, 1659-ben a marosvásárhelyi országgyűlésre Rákóczi szövetségeseként bevonuló Constantin Çerban román vajdával is volt egy töröksípos, aki az eseményről beszámoló nagyszebeni Andreas Frank sze-93 MOL F 12, Lymbus Fase. 18. (XVII.); Soc. princ. fasc. 44. nr. 2174. 94 1651. május 4. „erkezenek [...] az Urunk eo Na[gysá]ga Lengyel Sipossa es Szurmassa Vladich Chabon Szolgastol", akik Kemény Jánosnál voltak Gerenden. Kv. szk. 1651. 27/IV 74. (47.). 95 1649. január 14.: „Erkezuen Dobos András az orszagh Dobossá No 3 magaval Patakra menven". Kv. szk. 1649. 26/V 89.; 1653. október 16.: „Érkezek Kobzos Jacab Pers[onaeJ 3", a szekerezésnél: „Érkezek Urunktol Kobzos Jakab, megie[n] Patakra". A november 21-i számadás a visszatéréséről szól: „Érkezek Patakról Urunk Musikasa Kobzos Jakab felesegestol", a szekerezésnél: „Viszik Uru[n]k Eo Na[gysá]ga Musikasokat Feieruarigh". Kv. szk. 1653. 27/XIII. 34., 81. és 1653. 27/XV 22., 35. valamint 1653. 27/XIV 136., 213.; 1652. június 6, Kolozsvár, „Erkezenek Eöregh Aűonyűnk Trombitassi, Trombitás Tamas, Felessegestól, giermekestól, Trombitás Jmre es Trombitás Janczi Patakról 8czad magokkal mennek Feieruarra", másnap: „Azt Trombitasoknak gazdalkodtam", a szekerezésnél: „Trombitás Tahmast [!] Felesegestol Gyermekesteől [...] Vißik Haro[m] ßekeren Enyedigh". Kv. szk. 1652. 28a/II. 88., 89., 193. és 1652. 28a/VI. 30., 109.; Talán ugyancsak ide tartozik az az adat, miszerint 1649 decemberében a fejedelem öccse, Rákóczi Zsigmond átutazott Kolozsváron és a 11-i számadás „Hegedwsök"-et említ, a másnapi elszámolás „Hegedws Geörgjnek 2 per[sonára]" adott élelemről szól. Kv. szk. 1649. 26/VI. 367., 374., 383. 96 „Die 8 Mártii wardt der Junge Fürst Franciscus Rákóczi annorum 8 von Hassan Bassa mit bringung Fahn, Scepter vndt andere requisitorum mit grossen Ceremonien zum Fürsten confirmiret." Siebenbürgische Chronik des Schässburger Stadtschreibers, Georg Kraus i. m. 187. 97 Kolozsvár sáfára 1648. december 11-én a Bethlen Ferenc és a vele együtt Rákóczi György fejedelemhez utazó lengyel követ kíséretében említ „Három Trombitas"-t. Noha a feljegyzés nem közli, hogy kinek trombitásai voltak, de fél év múlva, 1649. május 22-én a kolozsvári sáfárpolgár a fejedelemhez tartó lengyel királyi követetnek, Johannes Velogolczkinak (Jan Wielopolski bieczi várnagy) a kíséretében „negi Trombitasok [...,] három tarogato ßiposok" ellátását számolta el. Ez alapján feltehető, hogy a korábbi trombitások is a követ rangjelző muzsikusai voltak. Kv. szk. 1648. 25b/VII. 358., 364. ill. Kv. szk. 1649. 26/V. 148., 156.
