Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Király Péter: Az erdélyi fejedelmi udvar zeneélete a két Rákóczi György korában V/1227

ZENEÉLET A KÉT RÁKÓCZI GYÖRGY KORÁBAN 1235 harmadik ugróját, hogy vonták, csak kivitte az menyasszonyt, előttök az szövitnekek, utána négy fű asszony".4

5 Az idézett lengyel forrás is említi az első estén tartott táncot, mint ahogy a következő napiakról is megemlékezik.4

6

A beszámoló szerint február 4-én felváltva „olasz" és „szerb" zene szólt, de másra nem, hanem csak a „szerbre" táncoltak.4

7

Olvashatunk arról is, hogy a fejedelem idős kora ellenére meglehetősen gyorsan táncolt,4

8

ami ellenkezett a korabeli külföldi elvárásokkal, miszerint rangos személyekhez méltatlan az ilyesmi. A lengyel szemtanút meglepte, hogy a táncpartnert mindig a director chorearum jelölte ki, és maguk a táncolók nem választhattak. Mindemellett — véleménye szerint — a magyarok táncmódja sem az ő, sem pedig az egyéb külföldiek a tetszését nem nyerte el, mert: „táncaik sem mértékük („tactu") sem pedig a tekintélyük („powagi") folytán nem hasonlít a táncra; kifulladásig lábukkal a földön csúsznak/másznak és nem a zenére táncolnak, hanem ahogy nekik tetszik, [...] a magyar urak az ő módjuk és szokásaik szerint táncoltak."49 Ugyancsak Ballaban szerint február 4-én hajnalban az „olasz" és „szerb" zenészek, trombitások, töröksíposok és dobosok („Muzyka Wloska y Serbska Trembacze Surmacze Dobosze") valamint sok más udvari alkalmazott felvonult a városban és mindenki kapott valamit.50

Az itt említett adományozás nyilvánvalóan az ünnepek kapcsán szokásos — az adatok tanúsága szerint országosan elterjedt — zenés köszöntés, a rekordálás volt.5

1 A lengyel résztvevő tudósítása az első pillantásra más forrásoknak ellentmondónak tűnik, hiszen mint látható, a kolozsvári számadás Bécsből érkezett német zenészekről szól, és az idézett magyar beszámoló is német zenét említ a magyar és cigány mellett, nem pedig olaszt. Ballaban szóhasználata valószínűleg azt a sajátságos lengyel gyakorlatot követi, amelyben az 'olasz zene', 'olasz módra' játszott zene, illetve 'olasz zenész' és hasonló kifejezésekkel az igényes, magas művészi színvonalú zenét, illetve zenészeket jellemezték.5

2

Valóban lehetséges, hogy a Bécsből hozatott zenészek által a bankett során megszólaltatott Courrantok és PaduánákJPauanák vagy más egyéb darabok úgy hangzottak el, ami a lengyel szem- és fültanú értékítélete szerint megfelelt olasz módra játszott zenének. 45

Várkonyi G.\ II. Rákóczy György esküvője i. m. 71. 46

Uo. 32., 35., 38., ill. 169., 171-172., 173. 47

Uo. 35., 171.: „Muzyka Wloska y Serbska alternatim grala, kiedy zas do tanca isc, to serbska nie insza zawsze." 48

Uo. 35., 172. 49

Uo. 35, 38., 172., 174.: „bo ani tactu ani powagi namniei wtancu nieupatrui^c, nogami po ziçmi czolgaic|C na przecziwal biegaiq y nietancuiq poki chcq tylko iako sie muzyce podoba", „wedhig ich tribu y polityki tancowah." 50

Uo. 32., 169. 51

Apafi Mihály udvari számadásaiban (Arhivele Statului Cluj, fond Socoteli princiare [a továbbiakban Soc. princ.] és MOL F 12, Lymbus) található több adat húsvéti, pünkösdi és karácsonyi rekordánsokra. 52 Vö. Elzbieta Zwolinska: Studie über die Musik am Hofe der letzten Jagiellonen. In: Florilegium Musicologicum. Festschrift Hellmut Federhofer zum 75. Geburtstag. Hrsg. Christoph-Hellmut Mahling. Tutzing 1988. 507.