Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Király Péter: Az erdélyi fejedelmi udvar zeneélete a két Rákóczi György korában V/1227
1236 KIRÁLY PÉTER Az olasz jelzőhöz hasonlóan nem vehetők szó szerint Ballabannak a szerb zenére illetve szerb zenészekre vonatkozó megjegyzései sem, hiszen a beszámolóban szerb hősi énekről („Dumy") olvashatunk. Nem hihető, hogy az I. Rákóczi György udvarában összegyűlt esküvői vendégsereget szerb hősi énekekkel — netán szerb nyelven? — szórakoztatták volna. Nyilvánvaló, hogy históriás énekről volt szó, és végső soron a szövegből kiderül, hogy a lengyel beszámoló szerzője a szerb kifejezést a helyiekre értette.5 3 Szóhasználata feltehetőleg a srb 'rokon', 'szövetséges', 'egyazon törzsbe tartozó', szógyökér alapján magyarázható.5 4 A források alapján megállapítható tehát, hogy a bankett alatt a különféle zenészcsoportok (bécsiek és helyiek) váltakozva játszottak, a menyasszonytánchoz viszont a helyiek húzták a talpalávalót, vagyis a magyar főurak és úrasszonyok helyi zenére táncoltak, s a bécsiek zenéje ekkor csak afféle pihenőként szolgáló közjáték volt. A lengyel beszámolóban említettek — a fejedelem gyors tánca, a négy főembernek kiosztott páros tánc, amelynek volt ugrója, valamint hogy a táncosok a lábukkal a földön csúsznak /másznak, illetve, hogy az ő módjuk és szokásaik szerint táncoltak — megengednek bizonyos általános következtetéseket a táncok jellegére és ezen keresztül a zenére. Ezenkívül nyilvánvaló, hogy a Ballaban említette Dumyk nem lehettek mások, mint históriás énekek. Ezek szerint a 17. század második harmadában ilyen énekek még olyan rangos eseményen is, mint egy fejedelmi esküvő, felhangozhattak, és nem is akármikor, hanem kiemelt időpontban, az esküvői bankett során. Bizonyos fokig kérdéses az Esterházy-féle beszámolóban említett cigány zenészekről szóló utalás valóságtartalma. Főúri dokumentumoktól eltérően az erdélyi udvari forrásokból ugyanis — sem a Rákócziaktól, sem más fejedelmektől — nem ismerünk cigányként megnevezett udvari zenészt. Egyedül az 1683-ban Ulmban megjelent — alább még szóba kerülő — Ungarischer Simplicissimusban olvasható, hogy Barcsay Ákosnak két cigány trombitása lett volna.55 Nem tudni, hogy a most tárgyalt két jeles esemény (II. Rákóczi György beiktatása, majd esküvője) különleges alkalomnak tekintendő-e, vagy pedig más nagyobb udvari ünnepélyek is hasonló módon zajlottak jelentős külső erők bevonásával. Mindazonáltal a két dinasztikus ünnepség egyedi voltára következtethetnénk az alapján, hogy a helyreállított kolozsvári Farkas utcai templom 1647. június 29. és július 1. között ünnepélyes keretekben lezajlott felavatásakor a város számadása szerint a sáfárnak csak a fejedelemnek és két fiának a 53 Bizonyosan nem érthetett a „szerb" alatt románokat, mert a románokra a „wolosza/woloszy" kifejezést alkalmazta. Vö. Várkonyi G.: II. Rákóczy György esküvője i. m. 153., 160. 54 L. pl. a német Wikipedia „Serben" szócikkét: „Der Wortstamm srb lässt sich z.B. nach Konstantin Jirecek in den meisten slawischen Sprachen wiederfinden, so z. B. im polnischen Pasierb/ Pasierbica (Halbbruder/Stiefsohn, Halbschwester/Stieftochter), slowenischen Paserbok (dito), im ukrainischen priserbiti (sich anschließen) usw. In den ersten beiden Fällen folgert er, dass sierb/sierbica bzw. serbok in diesen Sprachen einst für Bruder und Schwester, oder Sohn, Tochter, Kind gestanden hat. ... Der Name dürfte nach Heinz Schuster-áewc auf den indoeuropäischen Wortstamm srb, welcher ursprünglich „Verwandter, Verbündeter" oder „zum selben Stamm (Sippe) gehörender" bedeutete, zurückzufuhren sein." hivatkozással Heinz Schuster-Sewc: Poreklo i istorija etnonima Serb; ill. 1. még: H. Brachmann: Sorben. In: Lexikon des Mittelalters. VII. (1995) 2057. hasáb. 55 Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus. Hrsg. Herbert Greiner-Mai - Erika Weber. Berlin 1978. 234-237.
