Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Balogh Judit: Politikaformáló székely főemberek II. Rákóczi György Erdélyében V/1189
SZÉKELY FŐEMBEREK II. RÁKÓCZI GYÖRGY ERDÉLYÉBEN 1191 tege részéről.1 4 A változtatás így elsősorban zavart és egzisztenciális bizonytalanságot, a már meglévőhöz képest is jelentős belső feszültséget eredményezett a társadalom szerkezetében. Ezzel együtt azonban a felbomló keretek a korábbinál nagyobb lehetőségeket adtak a társadalom arra alkalmas és kellően tehetséges tagjainak a felemelkedésre, a karrierjük építéséhez a korábbinál változatosabb eszközök, jól átgondolt vagy ösztönösen alkalmazott személyes és családi stratégiák igénybevételével. A középkori székely társadalom elitjének a felemelkedése elsősorban katonai teljesítményétől függött. Ez először többnyire a saját székén belül juttatta őt előnyökhöz, több földhöz, nagyobb tekintélyhez, majd a mindenkori uralkodók adományai következtében megkezdődött az ilyen módon felemelkedők átterjeszkedése a Székelyföldön kívüli, vármegyei területekre is. A vármegyékben történő birtokszerzés új társadalmi pozícióhoz juttatta a székely elitet, a székelységen belül ugyanis ekkor még a kollektív nemesség jogszokása volt érvényben. A vármegyei birtokszerzés a megyei nemesség társadalmi helyével és életformájával is megismertette a székely primorokat, akik — részben ennek a hatására is — már a 15. század folyamán igyekeztek maguknak a többi társadalmi réteg, tehát a lófők és a közszékelyek rovására növelni a saját hatalmukat.1 5 Időnként a primorok a lófőkkel összefogva próbálták hatalmuk alá hajtani a közszékelyeket. Hunyadi Mátyásnak ezeket a konfliktusokat kezelni kívánó rendelkezései azt mutatják, hogy az uralkodó meg akarta őrizni a székelység katonai szolgálatot teljesítő tömegeit, ezért nem állt érdekében az archaikus székely társadalmi rend felszámolása.1 6 Ezt erősítették II. Ulászló 1499-ben kiadott székely vonatkozású törvényei is.1 7 A 16. század folyamán a jelentősen lecsökkent területtel éppen kialakulóban lévő új erdélyi állam nem engedhetett meg magának ilyen tekintélyes számú nem adóztatható népességet, ezért szükségessé vált a „székely kérdés" mielőbbi rendezése. A segesvári végzések után kialakuló új helyzet roppant labilissá tette a székely társadalmat, ami folyamatosan állandósuló feszültséghez vezetett. Ez azonban nemcsak negatívumokkal járt. A régi jogszokás felszámolása révén a mindenkori uralkodó székelypolitikája a korábbinál sokkal nagyobb befolyással bírt a székely társadalom helyzetére és annak változásaira. Egy-egy koncepciózus fejedelem egy a székelyekkel szemben következetesen képviselt politikai állásponttal komoly társadalmi bázist építhetett magának a székelység támogatásának megszerzésével, vagy éppen okos intézkedésekkel nagyszerűen használhatta a székelységben rejlő lehetőségeket. A székely elit bizonyos, az új helyzetben magukat feltaláló tagjai pedig a korábbiaknál is magasabbra emelkedhettek új lehetőségek megragadása révén. Egészen izgalmas példája mindennek Bocskai István fejedelem és dersi Petki János együttműkö-14 Demény L.: Székely felkelések i. m. 15 Szádeczky-Kardoss L.: A székely nemzet i. m. 55-56. 16 Székely oklevéltár 1219-1776. Közzéteszi Barabás Samu. (Magyar történelmi tár 28.) Bp. 1934. [a továbbiakban SZOKL] I. 219-221. Erről 1. még Demény L.: Székely felkelések i. m. 34. 17 Jakó Zs.: A székely társadalom i. m. 26.; SZOKL I. 271-280.; Szádeczky-Kardoss L.: A székely nemzet i. m. 96-97.; SZOKL III. 138.
