Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Balogh Judit: Politikaformáló székely főemberek II. Rákóczi György Erdélyében V/1189
Balogh Judit POLITIKAFORMÁLÓ SZÉKELY FŐEMBEREK II. RÁKÓCZI GYÖRGY ERDÉLYÉBEN1 A székely társadalom egyre fontosabb szerepet töltött be az Erdélyi Fejedelemség közéletében a 17. század közepén. Erdély társadalmi-politikai struktúrájának egészét ezért egy adott időmetszetben nem lehetséges fölvázolni a székelyek társadalomban elfoglalt helyének és kapcsolati hálózatának, illetve a mindenkori fejedelmi hatalommal kialakított viszonyának megismerése nélkül. Ezt a viszonyrendszert ráadásul két irányból feltárva érdemes vizsgálni: részben a székelyek prominens képviselői, illetve a székely társadalom „egészének" irányából, másrészt a fejedelmek felől a székelység felé irányuló tudatos vagy ad hoc politikai döntések és lépések elemzése révén. Egy ilyen többoldalú elemzés során állapítható meg kellően árnyalt és összetett módon a korabeli székelységnek a társadalomban és a politikai hatalomban betöltött szerepe. Az Erdélyi Fejedelemség fennállása alatt a 17. század közepét megelőző korszakban alig találunk olyan időszakot, amikor a székely elit tagjai közül néhányan az erdélyi politika meghatározó szereplőivé váltak, ehhez hivatalokat kaptak és huzamosabb ideig a legbefolyásosabb négy-öt család közé tudtak volna kerülni. Voltak ugyan egészen kivételes tehetségek, mint dersi Petki János,2 vagy az egyébként nem székely eredetű, de „örökbefogadott" székely Péchy Simon, akik mindketten betöltötték a kancellári hivatalt. Rajtuk kívül megemlíthetjük még hídvégi Mikó Ferencet is,3 aki ugyan magasra emelkedett, de személyét még maga Bethlen Gábor fejedelem is úgy jellemezte végrendeletében, mint aki mindig megmaradt, mint a fejedelem „kreatúrája". Olyan székely nemesek azonban, akik hosszú időn keresztül az erdélyi elit élvonalában tudtak maradni, akik tanácsokkal látták el a fejedelmet és korábban nem látott társadalmi magasságba emelkedtek, egészen a 17. század közepéig nem akadtak. A II. Rákóczi György uralma alatt felemelkedett Petki István 4 és Mikes Mihály5 azonban már döntően alakították Erdély politikáját, személyes karrierjük pedig átrendezte a székely elit korábbi szerkezetét. Mind a Székelyföldön belül, mind pedig kívül kivételes pályát futottak be. Az 1650-es évek folyamán 1 A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. 2 Balogh Judit: Székelyföldi karrierek. Az udvarhelyszéki nemesség hatalomszerzési lehetőségei a 16-17. században. Bp. 2011. 203-222. 3 Szádeczky-Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya. Bp. 1927. 173-176. 4 Mordovin Maxim: Petki István, II. Rákóczi György főudvarmestere. In: Szerencsének elegyes forgása. II. Rákóczi György és kora. Szerk. Kármán Gábor - Szabó András Péter. Bp. 2009. 373-424. 5 Horn Ildikó: Tündérország útvesztői. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bp. 2005. 252-254.
