Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Torna Katalin: Egy dunántúli nagyúr erdélyi kapcsolatai. Nádasdy III. Ferenc és II. Rákóczi György V/1161
1188 TOMA KATALIN törékeny volt, a nehezen megkötött „fegyverszünet" egyik pillanatról a másikra felborulhatott. Az egyéni ambíciók, de mindenekelőtt az adott személyek hatalmának és befolyásának tudata így sokszor nagyon megnehezítette akár a bécsi udvarral, akár a fejedelemmel, akár az egymással való együttműködés lehetőségeit. Joggal tehető fel ennek ismeretében a kérdés, mennyire ismerhette Rákóczi György fejedelem a magyar főurak egymás közötti viszonyát? Természetes, hogy tudott Wesselényi Ferenc nádor és Nádasdy országbíró ellenségeskedésiről, vagy Zrínyi Miklós bán és Lippay György esztergomi érsek közötti ellentétekről, hiszen maguktól informálódhatott ezekről. Ugyanakkor az utóbbiak részéről bizonyos távolságtartás figyelhető meg a fejedelem irányában, a közöttük meglévő kapcsolatokról nem informálták egyértelműen Rákóczit. Mindez saját védelmükből is adódhatott, hiszen a fejedelem egymás rovására, a saját javára is felhasználhatta értesüléseit, továbbá azt sem lehetett tudni, hogy az erőviszonyok átalakulása vagy a nemzetközi katonai-politikai viszonyok változása eredményeként mikor kellett váratlanul ellenségként szembenézni az erdélyi fejedelemmel. II. Rákóczi György fejedelem politikai erőfeszítéseinek 1657 utáni képviselete az egyes főurak jövőbeli karrierje szempontjából is vizsgálható: a Habsburg Monarchia, illetve az Erdélyi Fejedelemség közötti sikeres diplomáciai közvetítés záloga lehetett további politikai előmenetelüknek. Az már személyes tehetség és politikai rátermettség kérdése, hogy mennyire voltak képesek az adott körülményeket mérlegelni és a megfelelő konzekvenciákat levonni. Nádasdy Ferenc és a többi magyar politikus fejedelemhez fűződő kapcsolatainak megítélése csakis az egyéni és közérdekek párhuzamos vizsgálatával lehetséges. A két pólus közötti egyensúlyozás szem előtt tartásával érthetővé válnak az egymással sokszor ellenségesen szembenálló főurak hosszabb-rövidebb ideig tartó együttműködései és a közös fellépéseiket belülről szétfeszítő erők mozgatórugói. THE TRANSYLVANIAN CONNECTIONS OF A TRANSDANUBIAN ARISTOCRAT Ferenc Nádasdy III and György Rákóczi II Katalin Torna Abstract Through an inquiry into the relationship between György Rákóczi II, prince of Transylvania, and Ferenc Nádasdy III, judge royal in the Kingdom of Hungary, the present study aims to answer the following questions: what was the attitude of Nádasdy towards the events in Poland; on the basis of what kind of information did he follow them; to what extent was he informed abount the campaign of prince Rákóczi; what danger did he envisage with regard to Hungary in consequence of the Polish events; and, finally, what measures did he take in favour of the prince between 1658 and 1660. Yet the relationship between Rákóczi and Nádasdy cannot be examined out of the wider context of the domestic and foreign political as well as the social circumstances of the period. Nor can the relationship between the prince and the Hungarian magnates be restricted to an opposition between those sympathetic towards and those opposed to Rákóczi and his policies; Rákóczi himself did not engage himself exclusively to either group. It is, moreover, necessary to examine the relations of the magnates in the Kingdom of Hungary among each other, characterised as it was by a continuous movement, a constant realignment of the power structure and the conflict between private and collective interests.
