Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Kecskés D. Gusztáv: Pénzgyűjtés és propaganda. Az ENSZ intézmények információs tevékenysége az 1956-os magyar menekültválság megoldása érdekében I/109
116 KECSKÉS D. GUSZTÁV a New York-i Titkárság - K. D. G.] szerint a Közgyűlés magyar menekültproblémával foglalkozó határozata különleges kötelezettségeket ró a főtitkárra. Jóllehet a főtitkár felkérte az UNHCR-t a menekülteknek nyújtandó sürgősségi segélyezéssel kapcsolatos tevékenységek koordinálására, ez TCohen szerint - K. D. G.] nem jelenti azt, hogy a főtitkár lemondana teljes felelősségéről, és átadná az UNHCR-nek a közgyűlési határozat által előírt valamennyi tevékenységet. Ez az a pont, ahol nem értünk egyet az UNHCR-rel, mivel ez utóbbinak az a véleménye, hogy a teljes felelősség az övé, és például a főtitkár által a menekültek megsegítésére kapott mindennemű pénzt (vonatkozzon az akár ellátmányra, akár áttelepítésre) minden vita nélkül haladéktalanul át kell adni az UNHCR-nek, és az sem képezheti vita tárgyát, hogy azt mire használják...", olvashatjuk a szigorúan titkos minősítésű titkársági levélben.33 Bár, amint látni fogjuk, később is felmerülnek ellentétek a Titkárság és a Menekültügyi Főbiztosság között, a magyar menekültek ügyével kapcsolatos pénzgyűjtési- és propaganda tevékenységben, már csak a megoldandó problémák nagysága miatt is, az együttműködés szándéka dominál. Az Ausztriában néhány hét alatt több tízezresre duzzadt, és egyre növekedő menekülttömeg ellátása és továbbszállítása a végleges letelepedés országai felé hatalmas pénzösszegek összegyűjtését tette szükségessé. 1956. november 5-én Ausztria kormánya sürgős segélyfelhívással fordult a Menekültügyi Főbiztossághoz, kérve, hogy más államok fogadjanak be ideiglenesen annyi menekültet, amennyit csak képesek, és nyújtsanak pénzügyi segítséget az Ausztriában tartózkodó menekültek ellátásához is. Az UNHCR azonnal továbbította a kérést az UNREF Végrehajtó Bizottsága tagkormányaihoz, és a menekültkérdés iránt érdeklődést mutató számos más államhoz.3 4 A magyar menekültprobléma jelentkezésének sokkszerűségét jelzi, hogy az Ausztriába érkező menekültek száma 1952-1955-ben mindössze évi 2.000-re volt tehető, 1956-ban pedig a novembertől Magyarországról érkezetteken kívül csupán mintegy 5.000 főre rúgott.3 5 Ugyanakkor méreteihez és lélekszámához képest Ausztria a forradalom leverését követően jelentkező magyar menekülthullám érkezése előtt is jelentős számú menekültről gondoskodott: 1956. november l-jén mintegy 114.000 menekült volt Ausztriában az UNHCR mandátuma alatt, melyből a becslések szerint mintegy 20.000 táborokban élt.3 6 Márpedig a menekültproblémák megoldására irányuló pénzgyűjtési kampányok korábbi eredményei kevés derűlátásra adtak okot: „Tíz nappal ezelőtt 33 UNARMS: Letter from Myer Cohen, Executive Director for Relief to the Hungarian People, UN, New York to Pierre Obez, Liaison Officer, Technical Assistance Board, UN, Geneva, Strictly confidential (1956. nov. 17.). UN-S-445-0197-3. 34 UNARMS: Question considered by the Second Emergency Special Session of the General Assembly from 4 to 10 November 1956. Interim report of the Secretary-General on refugees from Hungary, A/3371 (1956. nov. 19.). UN-S-445-0198-5. 35 Report of the United Nations High Commissioner for Refugees, General Assembly, Official Records: Twelfth Session, Supplement No. 11, A/3585/Rev.l, New York, 1957. 7. 36 UNARMS: Report submitted by the High Commissioner, The problem of Hungarian refugees in Austria. An assessment of the needs and recommendations for future action, UNREF Executive Committee, Fourth Session, A/AC.79/49 (1957. jan. 17.). UN-S-445-0199-11.
