Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1158 SZABÓ ANDRÁS PÉTER ről már Galeotto Marzio is említést tett.37 5 A fenti sajátosságok könnyen hozzájárulhattak ahhoz, hogy a nyelvi elemnek a korszakban szokásosnál nagyobb szerep jutott a magyar nemzeti ideológiákban. Péter Katalin alapvető jelentőségű tanulmányában nyomatékosan felhívta a figyelmet a 16-17. századi magyarországi helyzet különleges jellegére.37 6 Egy etnikum (az ő kifejezésével: nemzet) a török hódítás nyomán a történelmi körülmények következtében három különböző országba (államba) került, ám mégis meg tudta őrizni az összetartozás tudatát. Erős a gyanúnk, hogy éppen a széttagoltság váltotta ki a tágabb és teherbíróbb közösségi ideológiák előtérbe kerülését, éppen fordított tehát a helyzet, mint a centralizált kormányzatú nyugat európai országokban. A Szent Koronához fűződő képzetek 17. századi erősödése ugyanebbe az irányba mutat. Fordulatok és válságok idején, így 1657 után is, minden nemzeteszme átnyúlik a politikai határokon, a két haza egymásra utalt, és ezen csak az Apafi-kori elzárkózó transzilvanizmus változtat majd. Talán sikerült meggyőzően illusztrálnunk, hogy a két nemzeteszme az erdélyi válság utáni évtizedekben részleges fúzióra lépett egymással, létrehozva a kuruc nemzeti ideológia rendek és felekezetek feletti hivatalos változatát. Az eszméknek ez a konvergálása dinamikájában a polgári nemzet 19. századi születését idézi, közös sajátosságként akár még a nyelvújítási törekvések is felmutathatóak, ahogy a normatív közösségi múltra való hivatkozás is. Ha nagyon távlatosan és merészen akarnánk fogalmazni, akkor az összkép egy „csaknem" modern nemzet megszületése felé vezető pályát mutat, amely azonban a Rákóczi-szabadságharc bukásával tartósan megszakadt, hogy a felvilágosodás és a romantika hatására a folyamat egy más íven, sokkal tudatosabb diskurzus eredményeként egy másik nemzethez vezessen, amely viszont nem választható el gyökereitől. Ez az állítás ugyanakkor igencsak leegyszerűsítő lenne, hiszen a kuruc időszakban is több — egymástól gyökeresen eltérő — nemzeti ideológia volt forgalomban, amelyek általános közeledéséről nem beszélhetünk, és a 18. század felvilágosodás előtti magyar nemzeteszméiről is túl keveset tudunk, így egyelőre kénytelenek vagyunk megmaradni a kevésbé nagy ívű téziseknél. Szűcs Jenő a nemzet historikumáról írott nagyhatású esszéjében a közösségi identitások változását egy azóta is sokszor idézett képzeletbeli kérdőíves felmérés segítségével érzékeltette, amely a középkori és a 19. századi európai 375 „Hungari, sive nobiles sive rustici sint, eadem fere verborum conditione utuntur, et sine ulla varietate loquuntur, eadem enim pronuntiatio, eadem vocabula, similis accentus ubique sunt. Nam, ut de Italia loquar, nobis tanta est loquendi varietas, ut civis a rustico, et rursus Calaber a Tusco, tantam habeant in sermone dissimilitudinem, ut diffîcultatem intelligendi maximam praebeant, sed apud Hungaros, ut diximus, eadem loquendi forma, vel exigua modum differentia est..." Galeottus Martius Narnensis: De egregie, sapienter, iocose dictis ac factis regis Mathiae ad ducem Johannem eius filium. Kiad. Juhász László. Lipcse 1934. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum) XVII. caput. 18. 376 „Magyarország 16-17. századi történelme sok ponton ellentmond a történetírás elméleti tételeinek. Valóság és elmélet ellentmondása valószínűleg főként azért alakult ki, mert a történetírás sarkigazságai rendszerint tipikusnak tekintett események tanulságai alapján születnek, a 16. és 17. századi magyar politikai történelemhez hasonlót viszont egyetlen más ország sem élt át. Önmagukban távolról sem különleges események sajátosan összefonódó együttese teremtett kivételes helyzetet." Péter K.\ A haza és a nemzet i. m. 211.
