Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1159 ember lojalitásainak gyökeresen eltérő rangsorrendjét mutatta volna ki.37 7 Ha levéltárba járó történészként úgymond ironizálni akarnánk, valószínűleg azt mondanánk, hogy ilyen kérdőívvel még kitöltetlen formában sem találkoztunk. Úgy gondoljuk, hogy a középkori válaszadók egyáltalán nem is értették volna a rangsorolásra vonatkozó felszólítást. A modern kor előtti emberre véleményünk szerint nem az volt a jellemző, hogy a korábbitól eltérő súllyal kezelte egyes lojalitásait, hanem éppen az, hogy nem érezte szükségét sorrend felállításának. A középkori és kora újkori egyén identitását a különböző lojalitások igen bonyolult, kommunikációs helyzetektől függően más és más módon megnyilvánuló, halmazaként lehet csak leírni.37 8 A modern nacionalizmus lesz majd az, amely ezt a bonyolult hálózatot szétszakítja, és sorrend meghatározására törekedve, több-kevesebb sikerrel dominanciára tör a közösségi identitások között. (Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem hiszünk a kereszténység, mint korábbi predomináns identitás szerepében.) Vizsgálódásunk kezdetén felsoroltuk a kora újkori nemzeteszmékkel kapcsolatban releváns kérdéseket. Ahogy az feltűnhetett, egy fontos kérdésre, a nemzeti identitások elterjedtségére, mélységére sohasem ismerjük a választ. Nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy az eszmét hirdetőin kívül mely csoportok vallották a magukénak, tehát hogy mekkora volt az elképzelt közösségek valódi társadalmi kiterjedése. Mentségünkre legyen mondva, hogy gyakran a jelenkori szinkron vizsgálatok számára is ez képezi a legnehezebb módszertani akadályt. A 16-17. századi jobbágyság, a „szegény község" nézeteiről sajnos csak elvétve tanúskodnak az írásos források. (A ritka kivételek közé sorolhatjuk az erdélyi válság alatt feltűnő, említett parasztprófétákat, a maguk vegyes, millenarista eszmevilágával.) Az identitásnak az ideológiához való rejtélyes viszonyát még az erdélyi válság (1657-1663/64) termékeny eszmei talajában végrehajtott mélyfúrásunk sem tudta teljesen feltárni, azonban talán sikerült az eddigieknél élesebb fényt vetnie a 17. századi politikai nyelvel közös elemeire és két fontos nemzeti ideológia jellegére. Reményeink szerint elemzésünk révén az újkori magyar nacionalizmus és a modern nemzet néhány fontos előzményéhez is közelebb jutottunk. Végül tudatosíthatjuk, hogy a magyar romlás századának kényszerű múltba fordulása ma is élő örökség: a Barcsay Ákos fejedelem pénzein szereplő „De profundis" elkeseredett kiáltása pedig akár a kora újkori eredetű, Trianon után újabb nyomatékot nyerő végtelen magyar panaszhagyománynak is jelképe lehetne. 377 Szűcs J.\ Nemzet és történelem i. m. 88-89. 378 A lojalitások összetettségéhez a magyar esetben az „állam" kompozit volta, illetve az etnikai közösségnek több országra való széttagolódása is hozzájárult. Trencsényi B. - Zászkaliczky M.: Towards an intellectual history i. m. 44-50., vö. még a Zrínyi család kapcsán Géza Pálffy. Verschiedene Loyalitäten in einer Familie. Das kroatisch-ungarische Geschlecht Zrinski/Zrinyi in der »supranationalen« Aristokratie der Habsburgermonarchie im 16. und 17. Jahrhundert. In: Militia et Litterae i. m. 11-32.
