Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1151 ti nagyelbeszéléssé formált magyar irodalomtörténet szintén a nemesi nemzeteszmét (az „eredetközösségi" elvet) vette alapul, így a nemzet korai történetét is ennek szemüvegén keresztül látta.34 7 A romantikus történelemszemlélet legjobb szimbóluma talán a „Párducos Árpád" alakja lehetne, amely Nádasdy Ferenc Mausoleumának (1664) illusztrációjából kilépve, költészeti alkotásokban, Horvát István (1784-1846) délibábos történetírásában, és metszetként vásári ponyvák, kalendáriumok lapjain kelt új életre.34 8 Miután pedig a 19. század utolsó harmadában a romantikus nemzeteszmény a reformkor liberális alapfeltevéseitől eltávolodva politikai romantikává torzult, a kora újkori nemesi nacionalizmus mítoszai a tudományos kritika gátjain is átcsapva tovább erősödtek, napjainkig érzékelhető hullámokat keltve. Nemcsak az eszmének fedezhetjük fel továbbélését, hanem az „igaz magyar" szókapcsolatnak is, világos azonban, hogy a mögötte lévő tartalom, az igazolni kívánt eszme folyamatosan változott.34 9 Hogy csak néhány példát említsünk: 1778-ban a rendi felvilágosodás első nemzedékéhez sorolt Barcsay Ábrahám az „igaz magyar vér" szaporításáról beszél Széchényi Ferencnek írott levelében.35 0 1785-ben pedig a felvilágosult nemesi program nagy ellensége, a szervita Szaitz Leó jelentett meg „Igaz magyar" címmel egy sok tekintetben profán munkát, amelyben az igaz magyarságot kizárólag a katolikus hívekkel azonosította.35 1 A kifejezés még a reformkor hazafias politikai nyelvében is feltűnik, például Kossuth Lajos levelezésében.35 2 Vázlat a magyar nacionalizmus romantikus elemeiről és a politikai romantikáról Magyarországon. Bp. 2006.; A reformkori liberális nacionalizmusról: Gyurgyák J.\ Ezzé lett i. m. 27-54.; A modern magyar nemzeteszmékről átfogóan: Dénes Iván Zoltán: Közösségi identitásprogramok a megkonstruált múlt tükrében a 19-21. századi Magyarországon. In: A nemzeti tudományok i. m. 67-129. 347 S. Varga Pál a 19. századi magyar irodalom kapcsán, Szűcs Jenő kutatásaiból kiindulva, háromféle nemzettudat-típus versengéséről beszél: ezek a Hungarus-jellegű, egyre gyengülő államközösségi, az eredetközösségi identitás {mint a nemesi/rendi nemzettudat örököse) és a hagyományközösségi (a közös nyelvet és a kulturális hagyományokat hangsúlyozó változat). A versengésből Toldy Ferenc működése nyomán az S. Varga által eredetközösséginek nevezett változat került ki győztesen. S. Varga P.: A nemzetfogalom változatai i. m. 42-46. - Én az S. Varga által felvázolt eredetközösségi és a hagyomány közösségi paradigma határát erősen elmosódottnak érzem. A lényeg szerintem inkább úgy fogalmazható meg, hogy a korábbi nemesi nacionalizmus mind az irodalomban, mind a történetírásban, mind pedig a politikában erőteljesen érzékeltette hatását. 348 Dávidházi Péter: A nemzet mint res ficta et picta keletkezéséhez („Párducos Árpád" és „eleink" útja a költészettől a történetírásig). Holmi 13. (2001: 4. sz.) 428-439.; R. Várkonyi Ágnes: A nemzeti kérdés a 19. századi magyar történetírásban. In: A nemzeti tudományok i. m. 165-225., különösen 173-175. - A honfoglalási hagyomány 18-19. századi népszerűsítéséről, a történelmi esemény képi megjelenítéseiről (lényegében a nemzeti ideológiák indoktrinációjáról) nemrég a folklorista Mikos Eva írt értékes monográfiát, a „Párducos Árpád"-ra külön is kitérve: Mikos Éva: Árpád pajzsa. A magyar honfoglalás-hagyomány megszerkesztése és népszerűsítése a 18-19. században. Bp. 2010. 349 Azt gondoljuk tehát, hogy a 18. század végén, majd a 19. században a szókapcsolat már amolyan Worthülse ként funkcionált. 350 „Élj Te azonban boldogul, viselj gondot egésségedre, gazdálkodj, polgárkodj, szaporítsd és többitsed az igaz magyar vért, nevelj hasznos iíjakat és leányokat a Hazának." Barcsay Ábrahám levelei gr. Széchenyi Ferenczhez. Kiad. Esztegár László. TT 5. (1904) 539-557. (itt 554.) 351 Bíró F.: A felvilágosodás korának i. m. 150-151.; Szaitz Leó heterogén szemléletéről: Kosáry D.: Művelődés i. m. 320. 352 1833. szept. 1. Kossuth Lajos Wesselényi Miklósnak, „mély tiszteletem jeléül, melylyel méltán adózik Nagyságodnak minden igaz magyar, s én kétszeres érzéssel adózom." Kossuth Lajos ki-
