Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1152 SZABÓ ANDRÁS PÉTER A nemesi nacionalizmusnál kevésbé nyilvánvaló módon, búvópatakként a (református) felekezeti nemzeteszme számos jellegzetessége is fennmaradt. Az egyik a 16-17. századi prédikátorok közbenjárói/nemzetképviseleti (paraklétoszi) feladata, amely a nemesi nacionalizmus túlzásaitól idegenkedő, református Kölcsey Ferenc Himnusza (1823) révén a magyar költői szerepfelfogás alapja lett.353 Toldy Ferenc később ezt a szerepet szabta át az irodalomtörténet igényeire. Az irodalomtudós dramatikus szemléletében a nemzetet képviselő pap, aki védelmezi közösségét a nemzetét érő külső támadásokkal szemben.35 4 A Himnusz, mint a legismertebb magyar vers, valószínűleg a prédikációkból megismert siralmas hangnem közvetítésében is komoly szerepet játszott.35 5 A kalendáriumok történeti fejtegetései és a szépirodalom mellett maga a paraklétoszi szerephagyomány is jelzi, hogy szívósnak bizonyult a magyarság, mint választott nép képzete; ám már egy szekularizált, a nemzetet mint a létezés célját középpontba állító változatban. A szakralizált közösség gondviselője pedig nem más, mint az elvont „magyarok Istene", aki Dugonics András regényének, az „Etelká"-nak (1788) köszönheti újkori népszerűségét.35 6 (Érdemes azonban arra felhívni a figyelmet, hogy a kora újkori eredetű kifejezést helyenként már a 17. századi nemesi nacionalizmus is profán értelemben használta.35 7 ) A választott nép-képzet lappangó továbbélése egyébként korántsem magyar sajátosság, hanem — ahogy azt Anthony D. Smith feltárta — a modern európai nacionalizmusok közös jellemzője. Sok forrásban feltűnik a 17. századi prédikációkból és politikai szövegekből megismert bibliai mítizáció is, mind az irodalmi életből, mind a politikából adatlan levelei báró Wesselényi Miklóshoz. Kiad. Ferenczi Zoltán. TT 3. (1902) 161-193., 321-345. (itt 165.) 353 Dávidházi Péter: A Hymnus paraklétoszi szöveghagyománya. In: Uő: Per passivam resistentiam. Változatok hatalom és írás témájára. Bp. 1998. 102-122. 354 Dávidházi P.: Egy nemzeti tudomány i. m. 26-28. 355 Szilasi László: Hajlam a búra. (A magyar irodalom panaszos alaphangjának retorikai gyökerei a régiségben) [A 2005. évi gyulai régi magyaros konferencia meg nem jelent kötetében] www.iti.mta.hu/Gyula (a letöltés időpontja: 2012. jún. 5.) - Régóta ismert, hogy Kölcsey Himnuszának egyik legfontosabb, a költő által tudatosan felidézett forrása Rimay János más összefüggésben már említett, a nemesi nacionalizmushoz kapcsolható verse (Kiben kesereg a magyar nemzetnek romlásán) volt. A paraklétoszi szerepet átörökítő Himnusz azonban sokkal inkább örököse a prédikátori irodalomnak, mint az egykori rendi ideológiának, borongós hangvétele pedig a 17. századi református szövegeket idézi, és nem a nemesi nacionalizmus jövőbeni tettekre serkentő múltba révedését. 356 Bíró F.: A felvilágosodás korának i. m. 150-151. Bíró a szekularizált „magyarok Istene" fogalom ősforrását különös módon Szaitz Leó már említett „Igaz magyar" című, erősen katolikus szemléletű művében (1785) véli felfedezni. 357 Kevéssé ismert — Bíró Ferenc sem tud róla — hogy a 17. századi nemesi nacionalizmus olykor mennyire szekuláris értelemben használja az erdélyi válság puritán prédikátorainál is megjelenő „magyarok Istene" kifejezést. 1657. febr. 2. Sopron. Vitnyédi István Thököly Istvánnak. „Úgy legyen, az mint az jó Isten végezett s rendelt bölcs tanácsában felőlünk, kinek egyedül való hatalmában vannak minden birodalmaknak nevelkedési és periodusi, talán valaha az szegény magyarság sokáig aluvó Istene felébred, és még becsületre hoz bennünket..." (A forrás külön érdekessége, hogy a hagyományos providencialista szemlélet Istene egy mondaton belül megfér a szekuláris gondviselő-képzettel.) MTT XV 95., valamint 1. még II. Rákóczi György fentebb idézett levelét. 1655. júl. 13. MOL P 1314, Missiles 89. dob. Nr. 39286. (4886. sz. filmtekercs)
