Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1145 Hosszú távon azonban nem az elhatárolódás a jellemző, hanem az „igaz magyarság" nyelvének a biblikus megszólalásokban való egyre erősebb jelenléte, amely végső soron nem mást jelez, mint a két nemzeteszme részleges fúzióját. Fentebb már idéztük Geleji Katona István (1638), illetve Medgyesi Pál (1650) egy-egy — a válságot jóval megelőző — nyilatkozatát, amelyekben az „igaz magyarság" kifejezést igen szűk értelemben használták, nevezetesen kizárólag a helyes magyar nyelvhasználatot értve alatta. Medgyesi a válság alatt született Jajjok címében ugyan már „igaz magyar nép", illetve „igaz magyarok" néven említi saját közösségét, azonban ennek sincs még semmi köze a nemesi nacionalizmus tartalmához.32 1 Az új korszak nyitányának Czeglédi István kassai lelkész II. Rákóczi György felett tartott temetési prédikációját (1661) tekinthetjük, amelyben az elhunyt az „Isten hadát/Úr hadát" viselő keresztény fejedelemként szerepel. Vitézsége nem öncél, hanem az Istentől ráruházott küldetés teljesítése, hívei pedig az „igaz magyarok."32 2 A puritán kegyesség és a református felekezeti nemzeteszme itt már szoros kapcsolatba kerül a nemesi virtussal. Köleséri Sámuel panaszimádságai (1666) azután már a következő fázist képviselik, amelyben megjelenik a bölcs és kegyes, a testi és a lelki harcban egyaránt jeleskedő vitéz ideálja.32 3 A szendrői lelkész imádságaiban megfigyelt jelenséget ugyanakkor csak óvatosan szabad általánosítanunk, hiszen egy speciális közösség, egy militarizált királysági végvárváros számára íródtak. Az azonban tagadhatatlan, hogy a kuruc kor beköszöntével fokozatosan létrejött egy állandó hadiállapotban élő társadalom, amelynek széles rétegei váltak fogékonnyá „a lelki és testi szabadságért" való vitézkedésre, mint „magyaros magyarságra". A változást a legjobban a már idézett „Szent had" (1676) mutatja, amelyben az „igaz magyarság" politikai nyelve szinte teljesen háttérbe szorítja a teológiai tartalmat.32 4 Az utóbb a Rákóczi-szabadságharcba torkolló folyamat lényege abban 321 Medgyesi P. Igaz magyar nép negyedik jajjá i. m. (1657); Uő: Sok jajjokban, s bánatos szívvel ejtett könnyhullatásokban merült és feneklett, szegény igaz magyaroknak egynéhány keserő siralmi i. m. (1658) 322 „Az Isten hadát a pogányok ellen igazán viselő keresztyén fejedelmeknek (s akárkiknek is) oly dícsíretes emlékezetek vagyon, hogyha szintén azoknak fegyver miatt történnék elestek is, mindazáltal azoknak lelkeket Isten erős kezeiben veszi, valami időre penig, de ellenségeket is szörnyű romlással érteti." „Édes hazánknak a sok holttestektűi megdögösödött ege, a vérrel béborult mező, a sok jó magyar fejeknek megnyűzások, a teményteni Rákheleknek gyermekek holttesteken való csüggedezések és vigasztalást venni nem akarások bokrosán arra céloznak, hogy már valaha egyszer az Igaz Magyarok egybenkötött lélekkel bosszújokat az ellenségen (ha lehet) megállják. [...] O bizony ideje volna már egyszer magunkat oltalmaznunk! Hunyókáló szemeinkbűi kiüthetné nyilván az álmot ennyi feles ország kulcsainak elvételek, szép váraink erővel-hatalommal való elfoglalások." Czeglédi /.: Ama ritka példájú i. m. 183. és 193. 323 Fazakas G. T.: El-távozott. i. m. 96-103. Egy jellemző idézet Köleséri hatodik imádságából: Adjad uram a te ítíletedet a mi kegyelmes koronás királyunknak is, hogy ítílje a te népedet igazságban, és tudjon bölcs szívvel-lélekkel kimenni és béjönni a te szegény néped előtt, hosszabítsd meg az ő napjait a mirajtunk való hasznos és dicséretes uralkodásra, s erősítsd meg hozzánk való atyai kegyelmességgel az ő királyi székit, mellette lévő, igaz magyar-vér szerető tanácsurakat, kapitányokat, hadnagyokat és az egész vitézlő népet, ajándékozd meg egyezségnek és bátorságnak lelkével, hogy a keresztyénségnek természet szerént való ellensége, a pogányság ellen éles fegyvereket kivonhassák, és ez elviselhetetlen iga alól szegény édes nemzetünket [...] felszabadíthassák." Uo. 121. 324 Tolnai Szabó M.: Szent had i. m.
