Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1125 A vitézség hordozója nem más, mint a két haza lakóit összekötő „(magyar) vér",20 4 amely gyakran szintén megkapja az „igaz" jelzőt.20 5 Akinek nem folyik ereiben ez a vér, az idegen. A 17. század végén az idegen vér néha már a házasságkötés elvi akadályaként szerepel.20 6 „Ha Isten házasságtok ideit elhozza, Istenért kérlek benneteket, idegen nemzetből semmikíppen ne házasodjatok, mert az lesz a ti veszedelmetek. Mert az idegen vir sohasem oly igaz, mint az maga édes nemzetié." - írja Serényi András. A nemesi nacionalizmus hívei az 1505. évi rákosi végzéshez hasonlóan azt is gyakran hangoztatták, hogy eleik vérük ontásával szerezték az országot,207 ezért „Magyarország a magyaroké."208 A vitéz magyarok győzelmének vagy helytállásának jelképe — ahogy az a Batthyány Ádámnak írott levélben is szerepel — a kitűzött zászló. Jellemző példa emellett erre az az ábrándos levél, amelyet II. Rákóczi György közvetlenül 1659. évi visszatérése előtt ír Koháry Istvánnak: „De csak volna szabados, ki igaz magyar, jühetne mellénk, hamar megpróbálhatnánk az erdélyi százezer embert, s bár megsütnének, ha Nándorfejérvár ellenében az magyar zászlókat fel nem veretnők!"209 A győzelem egyben a közösség életképességének bizonyí-204 1 659. dec. 9. Eperjesen innen. Homonnai Drugeth György [Wesselényi Ferencnek], „Nagyságos uram, ha az török Rákóczi hátán gyű ki az két vármegyére, szabad-e innen őtet magunkat megsegíteni? Vagy csak nézni romlását szomszéd véreinknek." MOL E 199, 4. es. 11/46. t. Nr. 1.; 1660. febr. 6. Sellemberk. Az erdélyi rendek a felső-magyarországi vármegyéknek. „Emlékezzék meg arról, hogy mi is nagyságtok és kegyelmetek csontja és vére, magyarok vagyunk, ne nézze szomszédi házának égését és majd ugyan megemésztődését szunnyadozó szemmel, hanem szánakozásra indulván, az miben módjok leszen, mind egy és mind más úton, igyekezzék bennünket segéteni." TT 22. (1899) 720.; 1660. nov. 17. Enyicke. Wesselényi Ferenc Lippay Györgynek Kemény János terveiről: „noha bizony félek attúl, felettébb is félek, forró, buzgó nemes vére és nemzetéhez való szereteti, és maga megbúsult embersége és filei sérelme, idétlenül is valamit ne indíttasson az emberekkel..." MOL E 199, 8. es. IV/4. t. Nr. 183. fol. 26.; Zrínyi Miklós az „Adriai tengernek Syrenaia" dedicatiójában. „Dedicálom ezt az munkámat magyar nemességnek. Adja Isten, hogy véremet utolsó csöppig hasznosan neki dedikálhassam." Gróf Zrínyi Miklós költői művei. Kiad. Széchy Károly - Badics Ferenc. Bp. 1906. XLVL; Ugyancsak Zrínyi az Áfiumban: „kik dicsőséges magyar vérnek maradéki vagyunk..." Zrínyi M.: Prózai munkák i. m. 203. 205 „Volna azért méltó okod, jó magyar nemzet (ha régi igaz vitéz és nemes véred felbuzdulna benned), miért szomszédodon (németen) bosszúdat nem állód..." Bene S. - Szabó S.: Oktatás jó elmélkedésre i. m. 460. 206 Serényi András intelmei gyermekeinek (vsz. 1688). A báró Orlay és gróf Serényi család zábláthi levéltárából. Kiad. Thaly Kálmán 1566-1718. TT 21. (1898) 193-292. (itt 254.); Cserei Mihály az „igaz magyar" módon való feleségtartás fogalmát is bevezeti: „A törökhöz illik feleségit rabúl tartani, az anglusok szokták feleségeket asszonyolni. Ha igaz magyar vagy, egyiket se kövessed." Cserei történetbölcseleti műve. Kiad. Szádeczky Lajos. TT 7. (1906) 445-552. (itt 544.) 207 Az 1505. okt. 12-13-i rákosi végzésben „mores et consuetudines huius Scythice gentis (que sicuti Regnum hoc cum maxima sanguinis sui effusione et fratrum suonim ingenti cede acquisivit, it a ferro et armis modo quoque tutare solet)". Enchiridion fontium históriáé Hungarorum / A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Kiad. Marczali Henrik. Bp. 1901. 318.; 1661. júl. 17. Sopron. Vitnyédi István Zrínyi Miklósnak „gyalázatos hazánknak romlását és veszedelmét, az melyet édes eleink oly nagy dicsőséggel és vérontással nyertenek..." MTT XV 163-164.; 1662. nov. 23. Trencsénteplic. Wesselényi Ferenc Rottal Jánosnak: „egy-két nem tudom honnat pokolbúi jött maga hasznát néző kufár szabadságinkat, hasznunkat, eleink dícsíretes vérével keresett javainkat torkon verve praedálja." MOL E 199, 8. cs. IV/4. t. Nr. 359. fol. 7. (másolat) 208 A később páratlan karriert befutó jelmondat a „Siralmas könyörgő levél"-ben szerepel: „de nem magyaroké-e a Magyar ország, tehát miért kellene megengednünk, hogy a tulajdonunkon így elhatalmazzanak az idegenek..." Péter K.\ A magyar nyelvű i. m. 87. 209 1659. aug. 9. Szatmár. II. Rákóczi György Koháry Istvánnak. MOL P 1992, 1. cs. 5. t. fol. 1-2.
