Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1121 Az első nagy probléma, amivel szembesülünk, hogy egykorú elméleti művek hiányában nem találunk sehol szabatos definíciót az „igaz magyarság/magyaros magyarság" fogalmára.18 1 Az egyetlen kivétel egy kuruc kori protestáns forrás, Tolnai Szabó Mihály „Szent had" című tábori prédikációja (1676), amelyben szerepel „a magyaros magyari névnek magyarázatja".18 2 A magyaros magyar vitéz, mint protestáns athleta Christi jellemzői itt a következők: 1. Isten dicsőségéért harcol, nem a maga ambíciójából, nem önös célokat követve.; 2. A „szegénységet" nem nyomorgatja.; 3. A haza testi és lelki szabadságának helyreállítására törekszik.; 4. Az ellenséggel nem egyezkedik, hanem vele végsőkig harcol. Majd pedig ismerteti a „magyaros magyarság" kánonját, amelyben a két Hunyadi után Kinizsi Pál, II. Rákóczi György és Zrínyi Miklós kap helyet. Egyértelmű, hogy ez a 17. század közepén használt fogalomnak már egy módosult változata, de a válsághoz közeli évekből nem maradt fenn ilyen jó meghatározás. Akad azonban néhány olyan forrás, amely közelebb visz a fogalom lényegéhez: 1659 januárjában Wesselényi Ferenc nádor az Innocentia Transylvaniae érveire válaszolva az igaz magyar II. Rákóczi Györgyöt szembeállítja a törökösökkel.18 3 Tehát a „magyaros magyar" egyik lényegi tulajdonsága itt még a pogány elleni harc, az oszmánokkal való együttműködés megtagadása.18 4 Egy má-181 Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár „magyarság" szócikke" (5. valakinek magyarságához való kötődése) sok példát sorol fel az „igaz magyarság" és „magyaros magyarság" kifejezésekre, különösen Teleki Mihály 1670-es évekbeli levelezéséből. EMSzT VIII. 71. 182 „A magyaros magyari névnek magyarázatja, értelme ez: (1.) Hogy az Isten dicsőségéért övedzette fel szabályáját, vetette a kardra a kezét, nem a maga zabolátlan indulatjának, felsőségre vágyódásának, prédálásnak, maga javának öregbítéséért, végben viteléért. (2.) Hogy az országot, a szegénységet nem rabolja, dúlja, saccoltatja, hanem a szegény haza elvesztett lelki-testi szabadságát mindkét kézzel helyreállatja. (3) Hogy az ellenséggel nem praktikái, véle nem hunyorgat, a gonoszban soha is véle meg nem egyez, hanem mindvégig harcol, vagy dicséretesen meghal, vagy győzedelmesen nyer. Ugyanis »praestat in bello mori ut leonem, quam vivere sicut asinum.« Ilyenek valának hajdan az igaz magyaros magyarok: Mátyás király, Hunyadi János, Kinizsi Pál, II. Rákóczi György, Zrínyi Miklós s akiknek dicsőséges hírek emlékezetek, amíg a magyar nép fennáll, örökké megmarad." Tolnai Szabó Mihály. Szent had, azaz lelki s testi szabadságokért fegyvert vont vitézek tüköré. Kolozsvár 1676. (RMK I 1197.) 30. Az interneten: http:// mek/oszk.hu [A letöltés időpontja: 2012. jún. 2.]. Bán Imre Zrínyi Áfiumának hatását regisztrálja a prédikációban: Bán /.: Korai felvilágosodás i. m. 242.; ill. további értelmezések: Petrőczi E.: XVII. századi puritán i. m. 479.; Győri L. J.: Mártírium, puritanizmus i. m. 67.; Győri L. János: Nagyari József tábori prédikációi In: Religio, retorika i. m. 438-460. (itt 452-453.) 183 1659. jan. 20. Murányalja. Wesselényi Ferenc Haller Jánosnak. „Mivel azért az méltóságos Rákóczi György uram erdélyi fejedelem őkegyelmes soha efféle törökös, hazája veszedelmére tendáló, maga haszna kapásával [privatum] sem gondolván megmutatta nagy magnanimitását, keresztény voltát, és naponként is ipsa experientia monstrat mind méltóságos fejedelmi ágyból született voltát, és mind igaz magyari állapotját [...] őkegyelmét az méltóságos Rákóczi fejedelmet az ki tökéletes magyar, velem együtt segítse, föltett célom, minden pogány és pogánnyal tartó ellenségi ellen — és csak kegyelmes császárunk akaratja ellen ne láttasunk cselekedni — ipso effectu, hisszük Istent, hasznosan megmutatjuk. " Szabó. A. P.: Egy újabb adalék i. m. 43.; Összecseng ezzel Kemény János egy megjegyzése, hogy Bethlen Gábor az 1626. évi hadjáratban „igaz magyarságára nézve" akadályozta meg Nógrád várának török kézre kerülését. Kemény János önéletírása. In: Kemény János és Bethlen Miklós i. m. 67. 184 Vö. Szakály Ferenc: A gyöngyösi ispotályper 1667-1668. (A „törökösség" fogalmának értelmezéséhez) Archívum 10. (1981) 5-26.
