Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085

NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1105 katonatisztek, katolikus főurak), akik Erdély szűkülő anyagi és politikai lehe­tőségeit felmérve, az egyetlen lehetőségnek a törökökkel való konfrontációt és a Habsburgokhoz való óvatos, majd egyre nyíltabb közeledést tartották. Vélemé­nyük szerint a kedvezőtlen fejlemények hátterében az Oszmán Birodalom poli­tikájának változása állt, és nem az ország vagy a fejedelem engedetlensége. A Rákóczi-párt számára a karizmatikus, Istentől rendelt vezető ideológiája a feje­delem személyében már adott volt, és ezt a szerepet később Kemény János is otthonosan öltötte magára. A csoport fő kohéziós erejét a fejedelmi familiaritás­nak a békeévekben megszőtt sűrű hálója alkotta. Az a bizonyos egyetlen szó esetükben egyértelműen: a „Fejedelem" volt. A két párt retorikájának magva 1657-től 1663-ig szinte teljesen változat­lan maradt. Míg a törökös párt hívei Rákóczi, majd Kemény híveit a haza, a nemzet és az egész kereszténység felelőtlen veszélyeztetésével vádolták, addig a másik fél hiszékenynek állította be Rhédey, Barcsay és Apafi követőit,10 2 olya­noknak, akiket könnyen becsap a „ravasz nemzet", és a kereszténység közös ügyének elárulását vetette a szemükre. Azt talán nem is kell hangsúlyoznunk, hogy mind az öt fejedelem — a legnemesebb cicerói hagyományokat követve — „a nemes ország akaratából" és nem saját kezdeményezésére, nem hatalmat megra­gadva, hanem gondot felvállalva, terhes kötelességet teljesítve kezdte meg szolgá­latát.10 3 Mind az öten hitüket buzgón gyakorló reformátusok voltak, így vetélkedé­süket akár református fejedelmek belháborújának is nevezhetnénk, és a harcban mindegyikük a Magyar Királyság már túlnyomórészt katolikus elitjétől remélt tá­mogatást: közvetítést a német katonaság be- vagy kivonulása érdekében, közben­járást a bécsi udvarnál, illetve a belharcban képviselt álláspontjuk külső támogatá­sát. A törökellenes retorikának és a tényleges harcnak köszönhetően ebben Rá­kócziék jóval nagyobb sikerrel jártak, és a fentiekben számba vett oszmán támadá­sok idején a magyarországi elit szinte egyöntetűen kiállt mellettük. (Kivételt talán csak a Rákóczi-ház iránt engesztelhetetlen gyűlöletet tápláló idősebb Csáky István jelentett, aki igyekezett Barcsay Ákost pártfogolni.10 4 ) Máskor jobban megmutat­a XVII. századból. Kiad. Kecskeméti Gábor - Nováky Hajnalka. Bp. 1988. 171-219. (itt 206.) (Maga a forrás: RMK I. 974.; RMNy Nr. 2970.) 102 A Bethlen János felesége, Váradi Borbála ellen 1658 elején írt pasquillusból: „Bolond, ér­tetlen nép, pogány szovát hiszi/ Kiért ura [Rákóczi] ellen annak kedvét teszi." Jankouics József: Bethlen Jánosné Váradi Borbála ellen írt pasquillus. Irodalomtörténeti Közlemények 89. (1985: 4-5. sz.) 528-533. 103 1659. okt. 3. II. Rákóczi György váradi híveinek „Mi nekünk kedvünk ellen lett többire ez haza bajos rendetlenségbe hozott gondját felvennünk: de mivel Istennek, hazánknak tartozunk mint magunk nyugodalmának többel: követnünk kellett az nemes ország akaratját." II. Rákóczi György fejedelem eredeti sajátkezű levelei a fejedelemségért vívott utolsó küzdelmei időszakából 1658. jan. 9. - 1660. máj. 16. Kiad. Koncz József. Hadtörténeti Közlemények 7. (1894) 39-56. (itt 45.) 104 MOL P 507, Nádasdy család nádasdladányi levéltára (a továbbiakban P 507) 12. dob. Nr. 453. Csáky István Rottal Jánosnak 1659-1662. Egy jellemző példa: 1660. jan. 30., Szepesvár „Dato, hogy Rákóczi György uram Barcsay Ákost az budai vezérnek minden erejével együtt elnyelhetné is, vajon stabiliálhatná-e maga fejedelemségét azzal Erdélyben? Azért in vanum laborant, mind maga és az ő társai, kik az égig kívánnák emelni és fél kerékbűi álló címerét duplázni igyekeznek. Isten gyalázza meg őket, és segítse az kevés magyarságot ím ez szent mondásra: Patrona Ungariae ora pro nobis!" Uo. fol. 177-178. Barcsay és Csáky viszonyához 1. még: Barcsay Ákos levelezése idősb gróf Csáky Istvánnal 1659-1660. Kiad. Deák Farkas. Századok 7. (1873: 5. sz.) 407^26.

Next

/
Thumbnails
Contents