Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1093 hanem arról, hogy a tágabb, nem személyes érintkezésen alapuló közösségek (nem csak a nemzet) tudatunkban születnek és léteznek. Érdemes a nemzetről adott definícióját idézni: „Politikai közösség, melynek határait és szuverenitását egyaránt veleszületettnek képzelik el. Elképzelt, mivel még a legkisebb nemzet tagjai sem ismerhetik meg a nemzet más tagjainak többségét, nem találkoznak velük, még csak nem is hallanak róluk, elméjükben mégis létezik annak a képe, hogy egyazon közösséghez tartoznak."4 1 Anderson Gellnerénél sokkal filozofikusabb elmélete szintén a modernitáshoz köti a nemzetek megjelenését, és a nemzeti identitást a dinasztikus és vallási lojalitások funkcionális örökösének tekinti, azaz nem gondolja úgy, hogy a semmiből léptek volna elő. A nemzetek, mint képzetek megjelenésében a nyomtatásnak {print capitalism), illetve két — a modern időfelfogásra döntő hatást gyakorló — műfajnak, az újságnak és a regénynek tulajdonít döntő jelentőséget.42 Gellner egyik tanítványának, Anthony D. Smithnek nevéhez fűződik a modernista nacionalizmuselméletek legjelentősebb kritikája, az ún. etnoszimbolizmus,43 amely bizonyos értelemben mégis a modernista paradigma keretein belül marad, hiszen elfogadja, hogy a nemzet és a nacionalizmus a francia forradalom után jelent meg. Követői úgy gondolják azonban, hogy a nemzetek nem tisztán mesterséges alkotások, hanem egy korábbi etnikai mag {ethnic core) köré épültek fel, amelyeknek mítoszaiból és jelképeiből táplálkoznak. Ennek megfelelően fontosnak tartják a nagy időtávot átfogó vizsgálatokat. Az ideológiák és közösségi cselekvések hátterében a szubjektív és szimbolikus tényezőket hangsúlyozzák, nem az anyagiakat, szerintük ezek sokkal inkább a nacionalizmus kereteit határozzák meg, mintsem tartalmát. Az elitek manipulatív szerepe helyett a társadalmi csoportok kölcsönhatását emelik ki. Az elmélet nagy előnye, hogy az etnikai mag fogalma segítségével magyarázatot ad az egyes nemzetek és nacionalizmusok eltérő jellegére, elvetve ezzel a modernista elméletekre jellemző ideáltipikus modelleket és a bennük rejlő nem mindig kimondott diffuzionizmust. Az irányzat gyengéjeként említhető az etnikum és a nemzet egymáshoz nagyon közeli meghatározása. Az etnikum Smith számára egy olyan, elnevezéssel bíró és magát tudatosan definiáló közösség, amelynek tagjait a közös származás mítosza, a közös emlékek, egy közös kultúra elemei, egy adott területhez fűződő kapcsolat és bizonyos mértékű szolidaritás tart össze. A nemzet etnoszimbolista definíciójában ehhez képest csak néhány elem: a területtel való kapcsolat erősödése és érzelmi telítődése, egy csak az adott közösségre jellemző intellektuális és intézményi közeg, és egy mindenkire vonatkozó jogrend jelentkezik többletként.44 Smith újabb írásaiban 41 Anderson, B.: Elképzelt közösségek i. m. 20. 42 Uo. 33^7. 43 Az elmélet átfogó ismertetése, a többi nacionalizmuselmélettel való — természetszerűen részrehajló — összevetés keretében: Smith, A. D..: Ethno-symbolism i. m., különösen 13^10. 44 A két definíció angolul: az etnikum „...a named and selfdefined human community whose members possess a myth of common ancestry, shared memories, one or more elements of common cultur, including a link with a territory, and a measure of solidarity, at least among upper strata". A nemzet „..a named and self-defining human community whose members cultivate shared memories, symbols, myths, traditions and values, inhabit and are attached to historic territories or „homelands", create and disseminate a distinctive public culture, and observe shared customs and standardised laws." Smith, A. £>..: Ethno-symbolism i. m. 27. és 29.
