Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1094 SZABÓ ANDRÁS PÉTER — részben Anderson nyomán — jelentős szerepet tulajdonít a modern nemzeti identitások létrejöttében a kereszténységtől megörökölt struktúráknak, a nacionalizmust profán vallásként jellemezve, amelynek felfokozott érzelmei szintén az eszmei elődöt idézik.45 E világi vallás tárgya maga a közösség, mint választott nép, az általa lakott megszentelt haza (sacred homeland), a közösség idealizált múltja, mint aranykor, és végül a közösségért, annak szent küldetéséért elesett hősök sora. Míg a modernisták az etnoszimbolizmust tetszetősen becsomagolt primordializmusnak tekintik, addig a posztmodern irányzatok hajlamosak a modernista elméletek egyik ágaként felfogni. Az etnoszimbolizmus melletti érvként felhozható, hogy a német fogalomtörténeti iskolának a nemzetre vonatkozó, doktrínaként nem megfogalmazott eredményei leginkább az etnoszimbolisták nézeteire emlékeztetnek.4 6 A nacionalizmuselméletek újabb hullámába tartozó posztmodern megközelítések közös sajátossága, hogy a nemzetet diskurzusnak tekintik. A jellemzően dekonstruktiv posztmodern megközelítések közül számunka a kora újkorral foglalkozó Philip S. Gorski programadó tanulmánya tűnik a legfontosabbnak.47 Jól felépített írásában előbb bemutatja, hogy a kora újkori Hollandia és Anglia kimerítik a nemzet modernista definícióját, és azt is, hogy nemzeti ideológiájuk már klasszikus nacionalizmusnak tekinthető, majd amellett érvel, hogy a modernista elméletek által fordulópontnak tekintett francia forradalom sem rendelkezik azokkal a forradalmian új jellemzőkkel, amelyeket neki tulajdonítanak. Végeredményben tagadja, hogy a 18. század vége mindenre kiterjedő változást hozott volna a nemzeti identitások történetében, és elveti a modern nemzetfogalom és nacionalizmus mérceként való alkalmazását, tehát az esszencialista filozófiájú megközelítéseket. A nacionalizmusra egészen általános meghatározást ad, minden olyan ideológiát annak tekintve, amely használja a nemzet kategóriáját vagy egy hasonló fogalmat. A nacionalista mobilizáció négy fázisát különbözteti meg, a definícióban foglalt alapesetet, a mozgalmat, a pártot, és a központi hatalmat magához ragadó nacionalista rezsimet. Ezt a kategorizálást kiegészíti egy másik skála, amely azt rögzíti, hogy a nemzeti eszme a társadalomnak mennyire tág köreiben fejti ki hatását. Érdekes szempontokat vet fel a Frederik Barth norvég antropológus nevével fémjelzett megközelítés is, amely a közösségi identitások létrejöttében és működtetésében alapvető jelentőséget tulajdonít a más közösségekkel való interakciónak (interakcionalizmus), és az ezáltal létrejövő, megszilárduló határoknak. Kutatásaik elvi alapját az etnikai csoportok vizsgálata révén teremtették meg.48 45 Anthony D. Smith: Chosen People. Sacred Sources of National Identity. Oxford-New York 2008. - Meg kell jegyezni azonban, hogy e gondolat csak a nacionalizmuselméletek körén belül számít eredetinek, és bizonyos értelemben a közhely határát súrolja. 46 Kovács A. A. - Lajtai L. L.: Koselleck nemzetfogalma i. m. 47 Gorski, Ph. S. : The Mosaic Moment i. m. 48 Az irányzatról röviden Daniele Conversi: A nacionalizmuselmélet három irányzata. In: Nacionalizmuselméletek i. m. 315-328. (itt 321-324.) A szociálantropológiai megközelítés egyik alapműve nemrég magyarul is megjelent: Thomas Hylland Eriksen: Etnicitás és nacionalizmus. Pécs-Bp. 2008.
