Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085

NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1089 nagyvezír ne cserélje le egy másik, megbízhatóbb, a kulcsfontosságú várostromokat nem lekéső fejedelemre. A krízis (mint állandó veszélyhelyzet) végét pedig valamivel későbbre tehetjük: a Habsburg Monarchia és az Oszmán Birodalom 1664. augusztus 10-én megkötötte a vasvári békét, lezárva a két nagyhatalom között 1661-ben kezdődő, egyre hivatalosabb hadiállapotot, és megteremtve ezzel egy törékeny, de helyi konfliktusoktól eltekintve működőképes békét. A válság időhatárai tehát: 1657-1663/64. Tanulmányunk célja nem e korszak már-már követhetetlenül sűrű eseménytörténetének leírása, hiszen erre talán csak egy vaskos monográfia lenne elegendő, nem is a belpolitikai küzdelmek dinamikájának, a fejedelmi hatalom és a rendek izgalmas viszonyának leírása (amely terveink szerint egy következő írás témája lesz),2

1

hanem az, hogy bemutassa a kora újkori nemzeteszméknek, nemzeti ideológiáknak és a hozzájuk kapcsolódó politikai nyelveknek az 1657 utáni erdélyi válság során jelentkező változatait. Egyúttal az is bevallott célunk, hogy megmutassuk a (félig-meddig hagyományos) történészi megközelítésnek és a történeti forrásoknak, elsősorban a kiadott és kiadatlan levelezéseknek, a szakterület kutatásában való fontosságát.2

2 Nem csak az indított minket az 1657 és 1663/64 közötti periódus, mint vizsgálati terep kiválasztására, hogy a politikai válságok idején szokatlan élességgel mutatkoznak a kollektív identitások, hanem az is, hogy a krízisek szinte mindig nagy lökést adnak — a korban egyébként lassan változó — eszmék és a hozzájuk tartozó politikai nyelvek fejlődésének, átalakulásának.2

3

(Világos példája ennek a Bocskai-felkelés, amely a nemesi nemzeteszme átmeneti kibővülésével járt és alapvetően megváltoztatta a rendi politizálás ideológiai fegyvertárát.2

4

) Mivel pedig az eszmék változását akarjuk követni, nem elégedhetünk ról: Sudár Balázs: Pécs 1663-ban. Evlia cselebi és az első részletes városleírás. Pécs 2012. (Források Pécs történetéből 4.) 34. 21

Itt szeretném megköszönni Pálffy Gézának, hogy a tanulmány megírására felkért. Kezdetben a válság alatti erdélyi belháború pártjairól és ideológiájukról szerettem volna írni, a politikai diskurzus minden (felekezeti, rendi, nemzeti) elemére kitérve, ám rá kellett ébredjek, hogy ez nem lehetséges egyetlen tanulmány keretében, így maradt a nemzeteszmék feltárása, amely azonban nem választható el a felekezeti kérdéstől. 22

A téma iránti érdeklődésem egyik kiindulópontja a Wesselényi Ferenc levelezésének feltárására irányuló OTKA-pályázat, amelynek én is résztvevője lehettem, és a munka során nap mint nap szembesülhettem a 17. századi politikai levelek labirintusával. Köszönettel tartozom tehát Várkonyi Gábornak, a projekt megálmodójának és vezetőjének. - Szeretném továbbá megköszönni Szörényi Lászlónak és Jankovics Józsefnek, hogy két éven át az MTA Irodalomtudományi Intézete Reneszánsz és Barokk Kutatócsoportjában egy inspiratív tudományos közösség tagja lehettem. 23 Vö. Anthony D. Smith: Ethno-symbolism and Nationalism. A Cultural Approach. London-New York 2009. 35. 24

Varga Benedek: Political humanism and the corporate theory of state: Nation, patria and virtue in Hungarian political thought of the sixteenth century. In: Whose Love of Which Country? Composite States, National Histories and Patriotic Discourses in Early Modern East Central Europe. Szerk. Trencsényi Balázs - Zászkaliczky Márton. Leiden-Boston 2010. (Studies in the History of Political Thought 3.) 285-313. (itt 304-313.); Kees Teszelszky: Az ismeretlen korona. Bp. 2009. (História pro futuro) 104^158. A Bocskai-felkelés mint összetett mozgalom értékelésében Pálffy Géza érvelését tartjuk a legmeggyőzőbbnek: Pálffy Géza: Győztes szabadságharc vagy egy sokféle sikert hozó felkelés. A magyar királysági rendek és Bocskai István mozgalma (1604-1608). Bp. 2009. (Századok füzetek 3.)