Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085

1086 SZABÓ ANDRÁS PÉTER Európában alig találunk hasonlót.3

Előlapjukon az uralkodó szokásos, jogaros mellképe helyett — minden különösebb díszítőelem nélkül — bibliai idézeteket találunk. A latin Szentírásból vett három textus egészen közvetlenül reflektál a történelmi helyzetre. Talán a legkevésbé jellegzetes az önálló jelmondattá átalakult, az isteni gondviselést általában kifejező „Deus providebit".4

A másik két idézet pontos értelmét azonban a bibliai szövegkörnyezetben kell keresnünk: „Serva nos, quia perimus".5 (Szenei Molnár Albert fordításában: „Uram, tarts meg bennünket, mert elveszünk!"6

) A megrettent tanítványok mondják az álmából felébresztett Jézusnak, mikor a genezáreti tavon hánykolódó bárkájuk (itt: az ország hajója7

) már-már elsüllyedni látszik. Jézus megrója őket kicsinyhitűségük miatt, majd „felkelvén megdorgálá a szeleket, és a tengert, és lőn nagy csendesség." Legalább ilyen erős érzelmeket közvetít a 130. zsoltárból származó, harmadik idézet, amely a bibliai helyzet aktualitását és a teljes közösségre kiterjedő érvényét a jelen idő, illetve a többes szám első személy használatával is fokozza: „De profundis clamamus ad te, Domine."8

(A hanaui Bibliában: „Az mélységből kiáltok tehozzád uram."9

) 3 Talán a németalföldi felkelés (1555-1609) alatt kibocsátott emlékérmeket lehet megjelölni távoli párhuzamként, de ezek alkalmi veretek, és az előlapjukon szereplő bibliai igét képi ábrázolások is kísérik. Ilyen például a Leiden spanyol ostromának végén (1574) vert emlékérem, amelynek üzenete: ahogy Szanhérib elmenekült Jeruzsálem alól (II. Királyok 19. rész), úgy kényszerültek a spanyolok is a leideni ostrom felhagyására. Az érmek leírását és képét közli Philip S. Gorski: The Mosaic Moment. An Early Modernist Critique of Modernist Theories of Nationalism. American Journal of Sociology 105. (2000: 5. sz.) 1428-1468. (itt 1439-1441.) 4 Mózes I. 22:8. „Dixit Abraham, Deus providebit sibi victimam holocausti, filii mi." A mondás tehát meglehetősen kétértelmű. Ábrahám úgy tudja, hogy Izsákot kell feláldoznia égőáldozatként, és amikor fia a hiányolja az ehhez szükséges bárányt, azzal nyugtatja meg, hogy Isten gondoskodni fog az áldozati állatról. - A kora újkori politikai használatban ez a kontextus már elhalványult, mert a mondat csonkolt formában terjedt el. 5 Az idézet nem teljesen szöveghű, a teljes textus (Máté ev. 8:23-26.): „Et ascendente eo in navicula secuti sunt eum discipuli eius, et ecce motus magnus factus est in mari, ita ut navicula operiretur fluctibus, ipse vero dormiebat, et accesserunt et suscitaverunt eum dicentes: Domine, salva nos, perimus\ Et dicit eis, quid timidi estis modicae fidei, tune surgens imperavit ventis et mari, et facta est tranqillitas magna." 6 Szent Biblia [...]. Kiad. Szenei Molnár Albert. Hanau 1608. 1032. [mek.oszk.hu] (A letöltés időpontja: 2012. júl. 20.) - A hanaui biblia használatát az indokolja, hogy egészen a váradi biblia 1661. évi megjelenéséig ez volt a standard református bibliafordítás. 7 Egy példa a sok közül: II. Rákóczi György „látván országát nemkülönben mint egy veszedelmes tengernek közepiben mindenfelől az sok háborúknak veszedelmes szélvészei között hányattatni, az reánk törő gonoszakaróinknak szándékát hivalkodó szemmel tovább nem nézhette..." és visszavette a hatalmat Rhédey Ferenctől. Erdélyi országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel. XI. köt. (1649-1658) Kiad. Szilágyi Sándor. Bp. 1886. 351. 8 Zsoltárok 129:1-2. (A Vulgata eltér a Zsoltárok számozásában a protestáns anyanyelvű bibliáktól.) „De profundis clamavi ad te, Domine, Domine exaudi vocem meam! Fiant aures tuae intendentes in vocem deprecationis meae." 9 Szent Biblia i. m. 567. A zsoltárfordító Szenei az ének fölött rövid leírást is ad a zsoltár tartalmáról: „Keserves embernek buzgóságos imádsága ez, melyben előszer az bűnnek bocsánatjáért könyörög, azután szabadulásért, és ilyen módon az híveket jó reménységre indítja, mivelhogy Isten az övéinek szabadítója, és neki mindenkor módja van az megszabadításban." A 130. zsoltár, ahogy azt a fejléc is jelzi: az ún. Grádicsok énekeinek egyike, amelyeket az áldozat bemutatására érkező zsidók a jeruzsálemi templomhoz vezető lépcsőkön énekeltek, tehát a „de proíundis"-nak volt egy konkrét jelentése is, a zarándokok feltekintettek a Templomra.