Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1087 Ha Báthori Mihálynak, Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem (1657-1658) volt udvari prédikátorának a mottóban idézett sorait olvassuk, ugyanezzel a kétségbeeséssel szembesülünk, amelyet itt még a bűnbánat utáni isteni megbocsátás reménye sem ellenpontoz. A református lelkésznek az erdélyi állam és a „magyar nemzetség" általános hanyatlását rögzítő szavai — Barcsay Ákos pénzeihez hasonlóan — annak a 17. század közepi, az Erdélyi Fejedelemség súlyát és Bocskai István által kijelölt politikai szerepét véglegesen zárójelbe tevő válságidőszaknak a tanúi, amely II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1657. évi tragikus kimenetelű lengyelországi hadjáratával kezdődött.1 0 Az utókor emlékezetében az egész időszak ebbe az egyetlen évszámba (1657) sűrűsödött,1 1 valahogy úgy, ahogy az erdélyi történeti köztudatban a másik nagy kataklizma, a tizenöt éves háború (1591-1606) pusztításait „Mihály vajda járása" (1599) szimbolizálta. Az Apafi-kori és 18. század eleji erdélyi történetírásban az eseménysorozat egyenesen az 1526. évi mohácsi csata funkcionális megfelelőjévé vált, míg a középkori Magyar Királyság felbomlásához vezető ütközet csak statisztaszerepet kapott az elbeszélésben.1 2 Kétségtelen, hogy az erdélyi válság, amely konfliktusok egész lavináját indította el Magyarországon és az egész Habsburg Monarchiában, igen nagy jelentőséggel bírt, és ennek a művelt európai közvélemény is tudatában volt. Paul Rycault angol diplomata 1687-ben visszatekintve az 1657. esztendőt jelölte meg a nagy török háború kezdeteként.1 3 Ha azonban a jelenlegi összmagyar emlékezethelyek1 4 kánonjára tekintünk, amelyben a nagybetűs nemzeti tragédiát mindenekelőtt Mohács és Trianon testesítik meg, az 1657. esztendőnek és az általa szimbolizált erdélyi válságnak nem jut helye. A fejedelemség sok lakója a nagy pusztulás előtti hosszú békeidőszakra, elsősorban Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodására, hamarosan arany-10 II. Rákóczi György 1657 előtti külpolitikájához, a hadjárat előzményeihez alapvető jelentőségű: Kármán Gábor: Erdélyi külpolitika a vesztfáliai béke után. Bp. 2011., ill. 1. még e számbeli dolgozatát. 11 „Az ezerhatszázötvenhetedik/ Esztendő soha nem felejthetik,/ Mostohának mindenkoron tőlem mondatik,/ Mert utolszor szegény magyar ebben rontatik." Régi Magyar Költők Tára XVII. század 9. köt. (a továbbiakban RMKT XVII/9.) A két Rákóczi György korának költészete (1630-1660). Kiad. Varga Imre. Bp. 1977. 383. 12 Csorba Dávid.-. Az 1657-es év mint a nemzeti történelemszemlélet egyik irodalmi toposza. In: Retorika, interpretáció, szövegértés a régi magyar irodalomban. Szerk. Bitskey István. Debrecen 2003. (Studia Litteraria 41.) 132-154.; Tóth Zsombor-. The Making of ... hogyan készül(t) Mohács? In: Uő: A történelmem terhe. Kolozsvár 2006. (Ariadné Könyvek) 9-52. (itt 37-41.) 13 R. Várkonyi Ágnes: A „Kereszténység Achillese". In: Uő: Europica varietas - Hungarica varietas. Tanulmányok. Bp. 1994. 76-90. (itt 77.) A Rákóczi-eposz a maga költői eszközeivel és II. Rákóczi György elleni éllel ugyanezt fogalmazza meg: „Az bizonyos, Erdély míg békességben volt,/ Világnak nagy része addig csendesen volt,/ Veszedelem atyja, úgy látom nem Mars volt,/ Hanem Erdélytől gond s fegyver született volt." Ismeretlen szerző: Rákóczi-eposz. Kiad. Szigeti Csaba. Bp. 1988. 2085-2088. sor. 14 A kifejezést a Pierre Nora által bevezetett „lieu de mémoire" értelemben használom. L. Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. Aetas 14. (1999: 3. sz.) 142-157. és K. Horváth Zsolt: Az eltűnt emlékezet nyomában. Pierre Nora és a történeti emlékezetkutatás francia látképe. Aetas 14. (1999: 3. sz.) 132-141. Pierre Nora írásaiból, K. Horváth Zsolt utószavával nemrég egy egész kötetnyi megjelent magyarul: Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. Szerk. K. Horváth Zsolt. Bp. 2010. (Atelier könyvtár)
