Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
1084 KÁRMÁN GÁBOR tartása, a tatár kán személyes hadba vonulásról szóló döntése — a lengyel felet ellenérdekeltté tették abban, hogy Rákóczi békeajánlatait elfogadják, és felvillantották az esélyét annak, hogy az erdélyi fejedelem katonai megsemmisítésével maguk diktálhatják a feltételeket. Nem véletlen, hogy a kínálkozó lehetőségeket bravúrosan (és skrupulusok nélkül) kihasználó brandenburgi politikai elit már a katonai összeomlás bekövetkezte előtt is úgy látta: Erdéllyel már nem érdemes számolni.12 0 így a hadjárat külpolitikai-diplomáciai előkészítése — amelyet a megelőző évtizedben a minden korábbinál aktívabb erdélyi diplomáciai kar végzett — sokkal kevésbé okolható a Czarny Ostrów-i és a trembowlai katasztrófákért, mint a hadjárat tényleges kivitelezése és az erdélyi hadak elégtelensége katonai szempontból, elsősorban pedig a sereg moráljának összeomlása a visszavonulás során. THE DIPLOMATIC BACKGROUND TO THE POLISH CAMPAIGN OF PRINCE GYÖRGY RÁKÓCZI II IN 1657 Gábor Kármán Abstract The present study overviews the diplomatic background to the campaign which prince György Rákóczi II led to Poland in 1657. Alongside presenting the turns of the Transylvanian-Swedish relationship, which has traditionally been emphasised in the historiography, it pays equal attention to diplomatic moves towards the two neighbouring great powers, the Ottoman and Habsburg Empires, which were aimed at securing the principality's rear. The contentions of previous historiography, which kept stressing the inconsideration of prince Rákóczi and the diplomatic unpreparedness of the campaign, have turned out untenable especially with regard to the Habsburg Monarchy, where the loud protests of a considerable group of Hungarian aristocrats successfully thwarted all measures which could have been interpreted in whatever sense as an attack from the rear. Although it is in fact true that the Sublime Porte was not informed beforehand, it can be regarded as a conscious, strategically considered step, and later the prince did whatever he could, with the subordination of even military considerations, in order to make the Ottoman leaders acquiesce in his war. An examination of diplomatic activities on the Polish theatre has led to the conclusion that the chief aim of Rákóczi, in keeping with the traditions of Transylvanian foreign policy, was to prevent a definitive engagement with the Sweedish and to achieve through a compromise peace the greatest possible advantages. The complete failure of the campaign - which involved very serious consequences for the entire Principality - was to be blamed not on the deficiencies of its preparation but, on the one hand, on some unpredictable and unfavourable turns of events (such as the increasing power of grand vizier Köprülü Mehmed, the involvement of the Tatars into the solution of the problem, as well as the Habsburgs' and the King of Denmark's entering the war), and, on the other hand, on the dis'ntegration of the Transylvanian army during the backward march. 120 „Siebenbürgen ist wegen Menge seiner Feinde nicht zu consideriren" - hangzott el a brandenburgi államtanács július 10-i ülésén, amikor a tanácsosok pro és contra érveket hoztak azzal a kérdéssel kapcsolatban, érdemes-e a svéd király oldalán maradniuk, vagy álljanak át a lengyel király mellé. Protokolle und Relationen des Brandenburgischen Geheimen Rates aus der Zeit des Kurfürsten Friedrich Wilhelm. Bd. 5. Von 1655 - 1659. Hrsg. Otto von Meinardus. (Publikationen aus den k. preußischen Staatsarchiven 80.) Leipzig 1907. 343., Friedrich von Jena tanácsos még világosabban fogalmazott: „Mit dem Siebenbürger ist es aus". Uo. 350. Az 1657. évi brandenburgi politikai dilemmáról 1. újabban Ludwig Hüttl: Friedrich Wilhelm von Brandenburg der Große Kurfürst 1620-1688. Eine politische Biographie. München 1981. 217-229.
