Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁGI HADJÁRAT DIPLOMÁCIAI HÁTTERE 1083 sét, így lehetővé tette, hogy a linzi különbéke megkötésével kiszálljon a harmincéves háború hadi cselekményeiből. Ennek a lehetőségnek az elutasításával a fejedelem a biztos kevés helyett választotta volna a bizonytalan so/íat.11 6 Véleményem szerint azonban több lényeges különbség van az 1645. augusztusi és az 1657. márciusi helyzet között. Egyes krónikások szerint a püspök-kancellár konkrét kedvezményeket ajánlott a fejedelemnek, ha felfüggeszti háborúját: többen is tudnak arról, hogy Szelepchényi a Lengyelországnak elzálogosított szepesi városokat és Lubló várát ígérte Rákóczinak, Szalárdi János emellett még Krakkó felajánlásáról is ír, míg Georg Kraus úgy tudja, egyenesen fia, I. Rákóczi Ferenc lengyel királlyá választásával kecsegtette a fejedelmet. A nyitrai püspöknek azonban nemcsak ismert instrukciójában nem szerepelt az, hogy ilyen engedményeket tehet, de számos fennmaradt jelentése közül egyetlen egy sem tesz utalást hasonlóra.117 De még ha Szelepchényi valóban elejtett is megjegyzéseket a fejedelemmel folytatott tárgyalásai közben a lehetséges kedvezményekről, Rákóczinak tisztában kellett lennie az ajánlatok igencsak súlytalan voltával. A kancellárnak ugyanis semmilyen felhatalmazása nem volt arra, hogy a Rzeczpospolita nevében tárgyaljon, márpedig erre nemcsak Rákóczi Ferenc királlyá választásának elismeréséhez lett volna szüksége, de még a szepesi városok felajánlásához is, hiszen a megelőző évtizedben azok kiváltására a kísérletek számos alkalommal a lengyelek ellenállásán futottak zátonyra.11 8 Az elérhető maximális nyereség ugyanakkora lett volna, mint amire II. Rákóczi György nem egészen egy évvel korábban nemet mondott, holott akkor az ajánlat János Kázmér személyes követe, Mikolaj Prazmowski apát szájából hangzott el.11 9 A mérleg másik serpenyőjében ugyanakkor ott volt a szövetség gyors felmondása miatti presztízsveszteség, illetve a saját seregével csaknem azonos létszámú kozákok kiszámíthatatlan reakciója. Gebei Sándort parafrazeálva inkább azt mondhatnánk, hogy a fejedelem — ha egyáltalán hallotta az erdélyi krónikások által lejegyzett ajánlatokat — a bizonytalan sok at választotta a bizonytalan kevés helyett: a szokásos kompromisszumos megoldásra mutatkozó utolsó esély, Szelepchényi György követsége túlságosan korán jött és legitimitása túl alacsony volt ahhoz, hogy II. Rákóczi György élhessen vele. Az 1657. évi lengyelországi hadjárat így voltaképpen ennek a hagyományos erdélyi koncepciónak a korlátait mutatta meg. A gyors egymásutánban bekövetkező, a fejedelem számára előnytelen fejlemények — mindenekelőtt a dánok és a Habsburgok háborúba lépése, a Porta következetesen ellenséges maga-116 Gebei S.: II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata i. m. 38-39.; Uő: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem i. m. 198. 117 L. Szelepchényi instrukcióját (EÉKH II. 346.) és a fentiekben már idézett iratokat. Az elmondottakra vö. Grondski, S.: História i. m. 391.; Szalárdi J.: Siralmas magyar krónikája i. m. 354.; Kraus, G.: Erdélyi krónika i. m. 253. 118 A szepesi városok kiváltására vonatkozó kísérletekről és a Rákócziak ebben játszott szerepéről 1. Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 207-209., 323-325. 119 Az 1656 tavaszán folyó erdélyi-lengyel tárgyalásokról 1. Uo. 328.; Szilágyi S.: II. Rákóczy György i. m. 154-155.; Frost, R. I.: After the Deluge i. m. 68-69.; Gebei S.: II. Rákóczi György külpolitikája i. m. 100-101.
