Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁGI HADJÁRAT DIPLOMÁCIAI HÁTTERE 1077 ban — kezdeti habozás után — nem támasztott komoly akadályt a vár átadásával kapcsolatban. Uralkodójától erre már többször kapott parancsot, csak ennek gyakorlati megvalósítására nem adódott lehetősége. Amikor János Kázmér garantálta szabad elvonulását, Würtz csapatai is elhagyták a lengyel koronázóvárost.100 Bár akadt olyan katolikus főpap, aki azt javasolta, hogy a magyar királynak ki kellene használnia az erdélyi fejedelem szorult helyzetét, a távlatilag igazán fenyegető fejlemények nem Bécsben, hanem Konstantinápolyban következtek be.10 1 Június és július folyamán — miután Köprülü Mehmed nagyvezír távozott a városból, hogy személyesen irányítsa a velenceiek elleni hadi cselekményeket — az erdélyi kérdésben semmilyen változás nem történt, annak ellenére, hogy Gotthard Welling után János Kázmér képviseletében Máriusz Jaskólski is a Portára érkezett.102 Augusztus közepén azonban megérkezett a szultáni udvarba Rákóczi vereségének és a sereg fogságba esésének híre: először a moldvai vajda portai képviselője jelentette be, majd néhány nappal később a tatár kán követe is ismertette az eseményeket a Köprülü Mehmedet helyettesítő Kör Haszan pasa kajmakámmal. A Porta reakciója nem késett sokat: a kajmakám letartóztatta és a Héttoronyba záratta a II. Rákóczi Györgyöt szol-100 a Würtz-cel folytatott tárgyalásokra 1. Des Noyers, P.: Lettres i. m. 340-341. Gebei Sándor — sajnálatos módon forrásának megjelölése nélkül — arról számol be, hogy az erdélyi helyőrség parancsnoka, Bethlen János és Würtz között vita alakult ki arról, kié Krakkó és kinek van joga feladni. A svéd főtiszt ebben azt hozta volna fel érvként, hogy királya a város átadását 40-50.000 forint lefizetéséhez kötötte. L. Gebei S.: II. Rákóczi György szerepe i. m. 842. Ez már csak azért is különös, mert a korábban valóban tárgyalási alapot képező pénzbeli megváltás a radnóti szerződésbe már nem került be, vö. EÉKH II. 193-194. X. Károly Gusztáv több korábbi parancs után legutóbb Thorn, 1657. jún. 12.[/22.] dátumú utasításában hagyta meg Würtznek, hogy ürítse ki Krakkót és csapataival induljon Poroszország felé. RA RR vol. 312. fol. 1145v-1146r. 101 Pálfalvai János így nyilatkozott: „ha az Őfelsége füléhez most közelebb járulhatnék, azt mondanám: Domine audivimus quanta fecissi in Polonia. Fac et in Hungaria tua. [...] Nagy javára lehetnénk most Magyarországban a Catholica religiónak, Erdélyben efficiálhatnók a Pater Jesuiták bevitelét és a papokot s azoknak directióját megnyerhetnők a fejedelemtűl". L. Lippay Györgynek írott levelét (Szepes, 1657. aug. 26.). PL AS Act. Rad. Classis X Nr. 196. 1657. júl.-dec. p. 101. Figyelemreméltó, hogy még a hasonló politikai érdekekkel rendelkező katolikus főpapok reakciói is mennyire különböző nézőpontokat tükröztek. Szécsényi György kifejtette, hogy „régen megérdemlette az a Rákóczi-ház az ostort, és talám őbenne is bételjesedik az: Non gaudebit tertius haeres etc. [ti. de male quaesitis]. Lám elég kegyetlenül bánának velünk az elmúlt esztendőkben mind a gyűlésekben, mind pedig azon kívül is, ugyan torkunkon ültek s fojtogattak bennünket. " L. levelét Lippay Györgynek (Szécsény, 1657. aug. 16.). PL AS Act. Rad. Classis X Nr. 196. 1657. júl.-dec. p. 86. Ezzel szemben az esztergomi érsekről a bécsi svéd követ azt jegyezte fel, hogy a tatár fogságba esett sok keresztény lélek felett érzett fájdalmában könnyeket hullatott, bár azt is megjegyezte, hogy nem biztos benne, nem krokodilkönnyek voltak-e. L. 1657. szept. 2/12-i jelentését. RA Germanica vol. 283. 102 Wellig fogadtatásáról 1. Kármán G.: Svéd diplomácia i. m. 67-68.; Jaskólski küldetéséről Gebei S.: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem i. m. 199-200.; Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 157-158. (aki a Jaskólskiról szóló információkat két külön követre vonatkoztatja). A lengyel követ fogadásáról részletes beszámolót közölt Simon Reniger 1657. augusztus 15-i jelentésében: HHStA Türkei I. Kt. 128. Fase. 63/b. Konv. D. fol. 14v-16v. Jaskólskit útjának magyarországi szakasza során, májusban Ónodon Lorántffy Zsuzsanna emberei letartóztatták, kisebb diplomáciai botrányt okozva ezzel. Szalárdi J.: Siralmas magyar krónikája, 357.; Des Noyers, P: Lettres i. m. 329-330.; Szelepchényi György levele Lorántffy Zsuzsannának (Bécs, 1657. jún. 7.). MOL E 190, Nr. 7183. Az ügyet még a Haditanács is tárgyalta, 1. az udvari kancelláriától az ügyben érkezett átiratot (1657. aug. 20.). MOL A 35, 1654 (tévesen beosztva): Nr. 250.
