Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
1076 KÁRMÁN GÁBOR ból érkezett segédcsapatok átállása révén sikerült a tatároknak áttörnie a védelmet. Háromezer és ötezer közé tehető a fogságba esett erdélyiek száma - a fejedelem ugyanakkor már nem volt köztük, ő ugyanis IV Mehmed Giráj hada közeledtének hírére egy kisebb kísérettel a főseregtől eltérő úton indult a határ felé és sikeresen el is jutott birtokaira. Több beszámoló is megegyezik abban, hogy az erdélyi sereg fogságba ejtése nem is annyira a kán, hanem a tatár nemzetségfők akaratából történt. IV Mehmed Giráj valószínűleg megelégedett volna a felajánlott pénzbéli megváltással is, hada azonban nem volt hajlandó kiengedni kezéből az erdélyi csapatok által átélt viszontagságok ellenére még mindig bőséges zsákmányt.9 7 Nemcsak a kán nehezményezte, hogy a Czarny Ostrów-i szerződést a megkérdezése nélkül kötötték, hanem János Kázmér lengyel király legújabb szövetségese, I. Lipót császár és magyar királyt is. A fejedelem korábbi békeajánlatairól szóló hír hallatán a bécsi udvarban már a megbízólevél is elkészült Szelepchényi György és Wenzeslaus Hegemüller számára, hogy képviseljék a magyar uralkodót a jövendő tárgyalásokon, amikor megérkezett a hír, hogy a lengyel sereg vezetői már meg is kötötték a megegyezést II. Rákóczi Györggyel. Lipót jogosan hánytorgatta fel szövetségeseinek, hogy a megkérdezése nélkül döntöttek - ráadásul így elesett attól a jóvátételi összegtől is, amelynek a békeszerződésbe foglalását kikötötte a követeinek adott instrukcióban.98 Katonailag helyzetét mindenesetre jelentősen leegyszerűsítette, hogy a krakkói erdélyi helyőrség a békeszerződés értelmében önként feladta a várat és Magyarországon keresztül Erdélybe vonult.9 9 Problémát mindössze a Paul Würtz irányítása alatt álló svéd kontingens okozott, hiszen a Czarny Ostrów-i szerződés rájuk nem vonatkozott. A svéd főtiszt azon-97 A legismertebb beszámoló az erdélyi sereg fogságba eséséből Kemény János: Ruina exercitus Transylvanici. In: Kemény János és Bethlen Miklós művei. Szerk. V Windisch Eva. (Magyar remekírók) Bp. 1980. 313-321. Az emlékirat szerepet kapott az Erdély összeomlását követő propagandaháborúban is, latin fordítása (illetve annak rövidített verziója) fennmaradt a stockholmi állami levéltárban: RA Turcica bihang Transylvanica vol. 1. Nr. 87. A teljes fordítást Kleihe továbbította uralkodójának, 1. 1657. okt. 10/20-i jelentését. RA Germanica vol. 283. Evlia Cselebi beszámolója szintén fontos részletekkel szolgál, 1. Ivanics M.: Melek Ahmed i. m. 185-197., 202. A tárgyalásokról menetéről 1. még az esztergomi Prímási Levéltárban fennmaradt töredéket: PL AS Act. Rad. Classis X Nr. 196. 1657. júl.-dec. p. 85. Kevesebb új információt nyújt IV Mehmed Giráj levele I. Alekszej cárnak az erdélyi sereg feletti győzelméről, 1. Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 161. A fogságba esett erdélyiek későbbi sorsáról 1. újabban: Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez). Századok 141. (2007: 6. sz.) 1483-1514. és Katkó Gáspár: A krími tatárok fogságába esett erdélyi sereg története (1657-1675). In: Szerencsének elegyes forgása i. m. 205-240. 98 L. I. Lipót instrukcióját Szelepchényi Györgynek és Wenzeslaus Hegemüllernek (Bécs, 1657. júl. 1.). HHStA Polen Kt. 69. Konv. 1657 Juli fol. 1-4., a satisfactióróX fol. 4r. Lipót tiltakozásáról 1. leveleit János Kázmérnak és követének, Jean Morain Girardin-nek (Prága, 1657. szept. 19.). Uo. Konv. 1657 September fol. 57., ill. fol. 59. 99 Krakkó ostroma amúgy sem folyt zökkenőmentesen, a Habsburg csapatok ellátási és felszerelési gondokkal küzdöttek, soraikat pedig járvány tizedelte. Jerusalem, E.: Die Teilnahme Österreichs i. m. 33-35. Krakkó feladásáról 1. Petrityvity-Horváth K.: Önéletírása i. m. 33-39. Pálfalvai János úgy értesült, hogy ahány lengyel volt a kivonuló erdélyi helyőrségben, „hajók és gallérok fogva kivonták a magyarok közül a lengyelek, és ad libitum baltázták, verték." L. Lippay Györgynek írt levelét (Szepes, 1657. aug. 26.). PL AS Act. Rad. Classis X Nr. 196. 1657. júl.-dec. p. 101. A krakkói helyőrség magyarországi átvonulásához II. Rákóczi György Wesselényi Ferenc nádortól kért engedélyt (Ecsed, 1657. aug. 14.). MOL E 199, 5. cs. 88.
