Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
1074 KÁRMÁN GÁBOR A diplomáciai fronton látható aktivitáshoz képest kevésbé egyértelmű, mi volt az erdélyi hadvezetés szándéka. Közvetlen forrásokkal nem rendelkezünk, a szakirodalom pedig általában azt feltételezi, hogy a csapatok Erdélybe való visszajuttatásának lehetőségét keresték. Mivel pedig a máramarosi hágót, amelyen keresztül Lengyelországba érkeztek, Lubomirski Munkácsról visszatérő csapatai elzárták, ezeket a moldvai vajdaságon keresztül akarták kikerülni.89 Ebben az esetben azonban érthetetlen, miért fordultak Tarnopol után ismét kelet felé, szinte „hazakísérve" a sereg kozák egységeit Ukrajnába.9 0 A lépés azonban kevésbé tűnik illogikusnak, ha feltételezzük, hogy Kemény János nem a fejedelemségbe akart visszatérni, hanem a kozák fősereggel kereste a kapcsolatot, hogy náluk keressen védelmet az üldöző lengyel csapatokkal szemben. Mint a munkácsi betörés mutatta, az Erdélybe való visszatérés önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy Rákóczi csapatai biztonságban érezhessék magukat, ráadásul a fejedelem uralma alatt álló területek válhattak volna hadszíntérré, annak minden negatív hatásával. Az erdélyi hadvezetés már korábban is óvakodott attól, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amikor egyedül kellene csatát vállalnia a lengyelekkel, a sereg aktuális állapotát látva pedig ez még kevésbé tűnt kecsegtető lehetőségnek. Rákóczi György csapatai ugyanis kiváló illusztrációját adták Richelieu nevezetes tételének, amely szerint „a történelemben sokkal több sereg veszett el a kenyér és a fegyelem hiánya, mint amennyi az ellenség tevékenysége miatt".91 A csapatok körében Varsó elhagyása óta folyamatos volt a lázongás, állandósultak a szökések, és mivel a hadtáp nagy részét a visszavonulás gyorsasága érdekében kénytelenek voltak hátrahagyni, egyre súlyosabb élelmezési problémák is adódtak. Szalárdi János beszámolója szerint az erdélyi sereg két teljes hétig csak cseresznyével táplálkozott.92 Kérdés persze, hogy II. Rákóczi György milyen fogadtatásra számíthatott Bohdan Hmelnyickij részéről. A fejedelem konfliktusok sorozatába bonyolódott a mellé rendelt kozák csapatok vezetőjével, Antoni Zsdanoviccsal, akinek a hetmanhoz írt beszámolói erős Rákóczi-ellenes hangulatot gerjesztettek Csihirinben. Nem segített a helyzeten az sem, hogy a Rzeczpospolita délkeleti részének felosztásáról — amelyet a radnóti szerződés további erdélyi-kozák tárgyalásokra 21.). HHStA Ungarische Akten, Allgemeine Akten Fasc. 176. Konv. 1655-1659 fol. 64-65. A címzett azonosításához 1. János Kázmér lengyel király levelét I. Lipótnak, amelynek mellékleteként küldték el a levelet Bécsbe (Czçstochowa, 1657. jün. 25.): uo. fol. 72. A békeajánlat sorsáról 1. Gebei S.: II. Rákóczi György külpolitikája i. m. 169. 89 Gebei S.: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem i. m. 227-234. 90 így jellemezte útjuk végső szakaszát anyjának írott levelében II. Rákóczi György (Czarny Ostrów mellett, 1657. júl. 25.). MHHD XXIV 522. A fejedelem mellett tartózkodó svéd követ, Sternbich arról tudósította uralkodóját, hogy a kozákok javaslatára indultak ezen az úton, bár a döntés hátterének részleteiről nem nyilatkozott, 1. Ecsed, 1657. aug. 2. dátumú levelét: EEKH II. 318. 91 Idézi Matthew Smith Anderson: War and Society in Europe of the Old Regime 1618-1789. London 1988. 43. 92 Szalárdi J.: Siralmas magyar krónikája i. m. 371. Hasonlóról számolt be II. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannának szóló levelében (1. 90. jegyzet), 523.; Pálfalvai János információi szerint a Varsótól való visszavonulás közben a fejedelem újabb főserege még megmaradt társzekereit is visszahagyta, sőt gyalogságát is, hogy annál gyorsabban haladhasson, 1. Lippay Györgynek írott levelét (Szepes, 1657. júl. 10.). PL AS Act. Rad. Classis X Nr. 196. 1657. júl.-dec. p. 22.
