Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁGI HADJÁRAT DIPLOMÁCIAI HÁTTERE 1071 A munkácsi dúlás után az is felvetődött, hogy a Rákóczi birtokai elleni közvetlen támadás nem fogja-e a hódoltsági oszmán csapatok beavatkozását eredményezni - ami ugyan a Portának az erdélyi fejedelemmel szembeni attitűdje ismeretében abszolút nem volt valószínű, ám érvként egészen sokáig felhasználható volt a német hadak benntartása mellett.7 7 Wesselényi nádornak és Lippay főkancellárnak mindenesetre továbbra sem sikerült az általuk elképzelt politikai irányvonal mellé széleskörű támogatást felsorakoztatni, így a kényelmetlen helyzetből végül csak Rákóczi hadjáratának bukása révén keveredhettek ki. A kudarc Breszt kapitulációjának másnapján a svéd király hadserege otthagyta a várat és nyugat felé vonult, a fejedelemre hagyva a helyőrség megszervezésével kapcsolatos teendőket, hiszen a radnóti szerződés szerint a város az ő felségterületéhez tartozott. A bázisterületétől meglehetősen messze eső, könnyen elvágható utánpótlási vonalakkal rendelkező várba II. Rákóczi György nem szívesen helyezte saját katonáit. A brandenburgiaknak azonban hiába kínálta fel az erődítményt, a lelkesen ajánlkozó kozákoknak pedig nem akarta átadni Bresztet, így végül kénytelen volt engedni X. Károly Gusztáv győzködésének és a várban hagyott 1500 erdélyi katonát.7 8 A svéd király — Waldeck tudósítása szerint — eredetileg úgy tervezte, hogy Breszt elfoglalása után seregeik kettéválnak: II. Rákóczi György csapatainak nagy részével, illetve egy Gustav Otto Stenbock vezette svéd kontingenssel ezen a területen marad és sakkban tartja Litvániát, míg ő saját seregeivel, a brandenburgiakkal és néhány ezer magyarral nyugatra vonul, hogy a János Kázmér vezette lengyel fősereggel keresse az összecsapást.79 Erről a tervről valószínűleg korábban egyeztethettek a fejedelemmel is - legalábbis feltűnő (különösen a későbbiek fényében), milyen nyugodtan fogadta Rákóczi a svéd király bejelentését a Krzemien mellett június 1-én tartott haditanácson, amely szerint 77 Wesselényi még szeptember végén is azt magyarázta Lorántffy Zsuzsannának: nem kell törődni a látszattal, mert „a töröknek régi természeti és megszokott practicája az, amerre pengeti íját, másfelé szokott lőni". (Érsekújvár, 1657. szept. 30.). MOL E 190, Nr. 7200. A török veszéllyel kapcsolatban 1. még a magyar tanácsosok levelét I. Lipótnak (Trencsén, 1657. júl. 2.). MOL A 98, fol. 1199-1200.; ill. Pálfalvai János levelét Lippay Györgynek (Szepes, 1657. júl. 4.). PL AS Act. Rad. Classis X Nr. 196. 1657. júl.- dec. p. 5. 78 L. II. Rákóczi György leveleit X. Károly Gusztávnak (Breszt, 1657. máj. 20., ill. Blonie melletti tábor, 1657. máj. 27.), ill. Sternbach jelentését ugyanannak (Breszt, 1657. máj. 15/25.). EÉKH II. 292-294., 299., ill. 297.; Gebei S.: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem i. m. 213-214. A fejedelem meggyőzéséről 1. X. Károly Gusztáv levelét Sternbachnak (Ostrozne, 1657. máj. 13.I/23.]). RA RR vol. 312. fol. 940v-941r. A brandenburgiaknak tett ajánlatról: Waldeck levele Frigyes Vilmosnak (Ostrozne, 1657. máj. 13/23.), illetve annak válasza (Königsberg, 1657. jún. 5.[/15.]). Urkunden und Actenstücke i. m. 171., 173. B. Szabó János adata szerint a helyőrség 600 német muskétásból és 200 „fekete" szász darabontból állt: II. Rákóczi György 1658. évi török háborúja. Hadtörténelmi Közlemények 114. (2001: 2. sz.) 231-278., itt 235. 79 Waldeck jelentése Frigyes Vilmosnak (Krzemien melletti tábor, 1657. máj. 6.[/16.]). Urkunden und Actenstücke i. m. 166-167.
