Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁGI HADJÁRAT DIPLOMÁCIAI HÁTTERE 1059 látott, díszes példányt.3 5 Arra azonban hiába várt, hogy II. Rákóczi György is megtegye ugyanezt: még júniusban is arra panaszkodott Sternbachnak, hogy az erdélyi fejedelem még mindig nem ratifikálta egyezményüket.3 6 Rákóczi vonakodását nehéz mással magyarázni, mint azzal, hogy a szerződés egyes pontjainak újratárgyalásával további előnyöket akart magának biztosítani. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Frigyes Vilmosnak ugyanekkor minden további nélkül kiállított egy assecuratiót, amelyben kijelentette, hogy a korábbi svéd-brandenburgi szerződések és a radnóti szerződés által a választófejedelemnek szánt négy nagy-lengyelországi vajdaságra nem tart igényt.3 7 II. Rákóczi György álláspontja nemcsak a ratifikáció kérdésében adott okot gyanúra. Noha a X. Károly Gusztávval történt személyes találkozás óta már nem tagadta, hogy a svéd király szövetségeseként érkezett Lengyelországba — sőt, Frigyes Vilmosnak írott levelében már egyértelműen azt írta: „contra Polonos" egyesítették erőiket —, a lengyel főurak megnyeréséről mégsem mondott le. Johann Ulrich Dorzensky brandenburgi diplomata — aki Pfalzi Henrietta udvarmestereként annak idején járt Magyarországon és akár személyesen is találkozhatott már korábban is Rákóczival — arról számol be, hogy a fejedelem közölte vele: X. Károly Gusztávval együtt a Lengyel Királyság békéjének helyreállításáért küzdenek. Ennek érdekében pedig Rákóczi úgy döntött, hogy nemcsak általában (a manifesztum útján), hanem személyesen is megkeresi majd a jelentősebb lengyel mágnásokat levelével.38 Egyes adatok pedig arra mutatnak, hogy a fejedelem azt tervezte: ennél sokkal tovább megy. Terlon arról tudósít, hogy a lengyel királyné Stanislawskin keresztül megkereste Rákóczit levelével, amelyben béketárgyalásra hívta fel. Ezt a levelet a fejedelem meg is mutatta Károly Gusztávnak, ám azt már nem, amit ő küldött Mária Lujzának -ezzel tovább mélyítette a szövetségesek közötti feszültségeket. Nem tudjuk, mi állt Rákóczi válaszában, a lengyel király mellett tartózkodó Habsburg követ, Franz Lisola azonban azt jelentette uralkodójának, hogy az erdélyi fejedelem maga is béketárgyalásokat ajánlott. Egy későbbi levélben ugyan tisztázta, hogy konkrét megkeresés Rákóczitól nem jött, csak a táborából a királynéhoz érkező tudósításokból lehetett arra következtetni, hogy a fejedelem ott akarja hagyni szövetségesét, János Kázmér viszont ezt reálisnak ítélte. Sőt, olyannyira hitt benne, hogy kérte a Habsburg uralkodót, küldjön tárgyalási joggal rendelkező megbízottat arra az esetre, ha megindulnának a békéről folyó egyeztetések. 35 Breszt, 1657. máj. 9.1/19.] dátumú záradékkal megtalálható: RA Originaltraktater med frámmande makter. Bihang till Turkiet: Siebenbürgen Nr. 3. 36 L. Michowo, 1657. jún. 2.[/12.] dátumú levelét: RA RR vol. 312. fol. 1065v.; Rákóczi ratifikációjának elmaradásáról 1. még Terlon, H.: Mémoires i. m. 74-75.; Pufendorf, S.: De rebus i. m. 260-261. [IV 17]. 37 A Breszt, 1657. máj. 20. dátumú assecuratió eredeti példánya: GStA PK I. HA Rep. 11. ABA Nr. 10188. fol. 16. Az okmány kiadásának kérdését először április végén vetették fel a brandenburgi diplomaták, 1. Waldeck és Dobrzensky levelét Frigyes Vilmosnak (Zawichost, 1657. ápr. 20.[/30.]). Uo. fol. 12. A gróf a svédeket is informálta az assecuratió kiadásáról, 1. Sternbachnak írott levelét (Ostrozne, 1657. máj. 24.[/jún. 3.]). HStA Marburg Rep. 117. Nr. 289. 38 Waldeck és Dobrzensky levele Frigyes Vilmosnak (Zawichost, 1657. ápr. 15.[/25.]). HStA Marburg Rep. 117. Nr. 303. Vö. Rákóczinak a választófejedelemhez írott levelével (Gródek, 1657. máj. 6.). GStA PK I. HA Rep. 11. ABA Nr. 10188. fol. 13.
