Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
1056 KÁRMÁN GÁBOR zására 1657. április 11-én került sor: II. Rákóczi György Modliborzyce melletti táborában kereste fel a svéd királyt, és X. Károly Gusztáv hat nappal később Cmielównál viszonozta a gesztust.2 3 A két ceremónia közötti időszakban a további tervek egyeztetésére is sor került. X. Károly Gusztáv tisztában lehetett az erdélyi fejedelem szándékainak ambivalens voltával, mert — legalábbis a nála tartózkodó francia követ, Hugues de Terlon báró beszámolója szerint — egy haditanács alkalmával nyíltan rákérdezett, hogy II. Rákóczi György a lengyel nemesek meggyőzésével akar-e próbálkozni királlyá választása érdekében vagy inkább a fegyverekhez nyúlna; az utóbbi esetre pedig felajánlotta támogatását. Az erdélyi fejedelem erre Terlon szerint kijelentette, hogy nincs szüksége a lengyel főrendekkel való levelezésre, és úgy vélte, erőszakkal való kényszerítésük nagyobb dicsőséget hozhat neki. Bár a francia báró nem voltjelen a konferencián, információja Rákóczi határozott állásfoglalásáról hitelesnek tűnik, hiszen a következő hadmozdulatok pontosan ezt célozták: a lengyel erők ütközetre kényszerítését és ezáltal mielőbbi döntés kierőszakolását. Ennek jegyében a két uralkodó úgy határozott, hogy az egyesített sereg Breszt-Litovszk irányában indul el. A Bug és a Muhavec összefolyásánál épült erődítmény kulcsfontosságú stratégiai helyen volt, birtoklása megnyitotta volna az utat Litvánia, Mazóvia és Ukrajna felé -ráadásul, mivel a Rzeczpospolita azon kevés területei közé tartozott, amelyek az addigi háború során érintetlenül maradtak, a seregek élelmezése szempontjából is kedvező választásnak tűnt.24 A hadicélok kijelölése mellett a seregek zawichosti pihenője alatt a két uralkodónak arra is lehetősége adódott, hogy közös vállalkozásuk diplomáciai hátterének megerősítése érdekében is tegyenek valamit. Bár Károly Gusztáv — Rákóczi György többszöri sürgetésének eleget téve — már 1656 őszén megbízott egy követet a Fényes Porta felkeresésével, Claes Râlamb csak hónapokkal később indult útnak és ekkor a király már régóta nem hallott róla hírt. Hogy szövetségesét biztosítsa jóindulatáról, a svéd uralkodó egy újabb követet, az Ukrajnából éppen csak visszaérkezett Gotthard Wellinget is Konstantinápolyba küldte, Râlambbal azonos instrukcióval, amelyben az erdélyi diplomácia támogatása mel-Gebei Sándor orosz adatokra hivatkozva 10-12.000 főről ír, de olyan egyértelműen túlzó forrást is idéz, amely nagyságrendileg magasabbra, 17.000 főre teszi X. Károly Gusztáv seregének létszámát. Gebei S.: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem i. m. 209., 308.: 57. jegyz. 23 A két alkalommal lezajlott ceremóniákról és seregszemléről 1. Gyulai Eva: Kézcsók a svéd királynak: II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratának ábrázolása Erik Jönsson Dahlberg rajzain (1( 57/1696). In: Szerencsének elegyes forgása i. m. 451^197., itt 466-479. A képek szöveges megfelelője a Samuel Pufendorf krónikájához is forrásként használt, Dahlberg által összeállított „anhalti reláció": RA M 1295 fol. 3r-v., 6r-v. 24 Terlon, H.: Mémoires i. m. 55-57. Terlon április 12-re teszi a haditanács időpontját, és azt írja, a két uralkodón kívül részt vett rajta Waldeck, Kemény János és Paul Würtz is. Ezzel szemben Waldeck Johann Ulrich Dobrzenskyvel közösen írott, Frigyes Vilmoshoz szóló levelében (Zawichost, 1657. ápr. 15.) azzal a nappal kapcsolatban csak egy, az erdélyi fejedelem által tartott audienciáról számol be, haditanácsról csak két nappal később; ráadásul azt állítja, hogy utóbbin nem vett részt, mert el akarta kerülni a választó presztízsérdekeinek sérülését, tudniillik hogy esetleg át kell adnia a ceremoniális elsőbbséget II. Rákóczi Györgynek. Hessisches Staatsachiv, Marburg (a továbbiakban HStA); Rep. 117. Nr. 303. Szintén április 15-éről tudósít a Dahlberg által írt „anhalti" relatio: RA M 1295 fol. 5r.
