Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049

AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁGI HADJÁRAT DIPLOMÁCIAI HÁTTERE 1057 lett egy független kozák államnak kért portai támogatásról, illetve a tatárok ellenséges hadmozdulatainak megakadályozásának kérvényezéséről esett szó.2

5

Mindkét uralkodó indított követet Csihirinbe Bohdan Hmelnyickijhez is: Gustav Lilliecrona megbízatása a svéd-kozák közös hadviselés formális hátterének kidolgozására, egy írott szerződés összeállítására szólt, Sebesi Ferencnek ehhez kellett támogatást nyújtania.26

Az eredeti tervek szerint Ukrajnából mindkét követ a tatár kánhoz indult volna tovább, hogy lebeszéljék a svéd-erdélyi koalíció elleni fellépésről. Ahogy X. Károly Gusztáv Hmelnyickijjel, úgy II. Rákóczi György a brandenburgi választófejedelemmel kialakult fegyverbarátságot próbálta formális szövetséggé alakítani. Frigyes Vilmos azonban — aki már a svéd királlyal való szerződésétől is egyre szívesebben szabadult volna — már korábban meghagyta képviselőinek, hogy kerüljék ezt a témát. így Rákóczi György hiába hozta elő többször is a kérdést a közös hadműveletek másfél hónapja alatt, az erdélyi-brandenburgi szövetségből végül semmi nem lett.2

7 Mindenesetre úgy tűnhetett, a svéd-erdélyi diplomáciai együttműködés sikeresen megindult. A hadműveletek terén ennél jóval nehezebben ment az összhang megtalálása. X. Károly Gusztávnak már korábban sem voltak különösebben jó tapasztalatai az erdélyi hadviselésről: fiatal tisztként jelen volt ugyanis az 1645. évi hadjáratban, ahol I. Rákóczi György és Lennart Torstensson csapatai rövid ideig közösen kísérelték meg Brünn ostromát.28

Korábbi véleményét most is igazolva láthatta. A legnagyobb baj nem is az volt, hogy a kozákok fosztogatását és gyújtogatását az erdélyi csapatok is egyre nagyobb lelkesedéssel követték, hiszen 1655 ősze után — amikor Károly Gusztáv még megpróbálta seregét kordában tartani, nehogy elveszítse a Rzeczpospolita bizalmát — a svéd katonák is igyekeztek minden mozdíthatót magukkal vinni.2

9

Sokkal több gondot okozott az 25

L. a Wellingnek adott instrukciót (Zawichost, 1657. ápr. 7.[/17.]). RA RR vol. 311. fol. 767v-776r. L. még a Rálambnak adott instrukciót (Frauenburg, 1656. szept. 23.[/okt. 2.]). Uo. vol. 308. fol. 1362v-1372r. Követségükről részletesen 1. Kármán G.: Svéd diplomácia i. m.; Welling utazásait a követségi lelkészként vele utazó teológushallgató leírásából lehet rekonstruálni: Conrad Jacob Hiltebrandt's dreifache swedische Gesandtschaftsreise nach Siebenbürgen, der Ukraine und Constantinopel (1656-1658). Hrsg. Franz Babinger. (Historiska handlingar 30/1.) Leiden 1937. 26

X. Károly Gusztáv instrukciója Gustav Lilliecronának (Zawichost, 1657. ápr. 10.[/20.]) Arhiv Jugo-Zapadnoj Rossziji. Csaszty III. torn. VI. Akti Svedkago Gaszudarsztven. Arhiva, otnoszjasieszja k isztoriji Malorossziji (1649-1660 gg.) Kijev 1908. 223-250.; II. Rákóczi György instrukciója Sebesi Ferencnek GEmielów, 1657. ápr. 18.). Okmánytár II. Rákóczy György diplomáciai összeköttetéseihez. Szerk. Szilágyi Sándor. (Monumenta Hungáriáé Historica I.: Diplomataria XXIII.) Bp. 1874. (a továbbiakban MHHD XXIII.) 514-516. 27

Az első adat arról, hogy II. Rákóczi György felvetette a Frigyes Vilmossal kötendő szövetség gondolatát, Waldeck és Dobrzensky Zawichost, 1657. ápr. 20.[/30.] dátumú jelentéséből származik: GStA PK I. HA Rep. 11. ABA Nr. 10188. fol. 12. Újbóli előkerüléseiről 1. Waldeck jelentéseit a választófejedelemnek (Breszt melletti tábor, 1657. máj. 8/18.; ill. Ostrozne melletti tábor, 1657. máj. 24.). Urkunden und Actenstücke i. m. 169., ill. 172. Waldecknek a szövetséggel kapcsolatos lépéseit Frigyes Vilmos később is jóváhagyta, 1. Königsberg, 1657. jún. 5.[/15.]. Uo. 174. 28

Apjának azt írta, a magyarok képtelenek saját lábukon megállni, 1. Hilding Rosengren: Kari X. Gustaf fóré tronbestigningen. Pfalzgreven intill tronfoljarvalet 1649. Uppsala 1913. 173. 29

A kozákok dúlását szinte minden forrás szörnyülködve említi meg, de Petrityvity-Horváth Kozma érzékletes leírása szerint módszereiket az erdélyiek is eltanulták: „kevés szállásomból mentem ki, a hol azt nem láttam, hogy füstöt vetett a falu [...] de ami rettenetesebb volt, nem kedveztenek ott a holttesteknek, kikeresték, hányták, fosztották, sőt az elsenyvedt és porrá lett halót-