Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁGI HADJÁRAT DIPLOMÁCIAI HÁTTERE 1055 gálatban álló Paul Würtztől.1 9 A következő lépést illetően azonban némileg tanácstalannak mutatkozott: a városban tartott haditanács svéd résztvevői, Würtz és Sternbach által javasolt megoldást, hogy azonnal fogjon Lubomirski csapatainak üldözésébe, mindenesetre elvetette, így a koronahetman egyesíthette seregét Stefan Czarniecki hadával.20 A határozott katonai fellépés elmaradásának okát valószínűleg nemcsak a fejedelem katonai kérdésekben való tapasztalatlanságával indokolhatjuk — tudniillik az 1655. évi igen rövid, havasalföldi hadjáraton kívül Rákóczi soha korábban nem került „éles helyzetbe" —, ezt a sereg főparancsnoki tisztét ellátó Kemény János rutinja ellensúlyozhatta volna. Legalább ilyen fontos szerepet játszhatott az is, hogy a fejedelem még mindig nem akarta feladni a fikciót, amely szerint személye politikai megoldást jelenthetne a Rzeczpospolita válságára - ennek esélyeit viszont egy nyíltan a lengyel korona főméltóságai ellen irányuló támadó hadmozdulat erőteljesen rontotta volna. A patthelyzetből a feleket a svéd király érkezése mozdította ki. X. Károly Gusztáv február közepén, a poroszországi Marienburgban értesült a radnóti szerződés megkötéséről, de a Danzigban francia közvetítéssel folytatott béketárgyalásokat egész addig nem függesztette fel, amíg el nem érte a hír, hogy Rákóczi hadai a Rzeczpospolita területére léptek.2 1 Erre március második felében került sor: a svéd király a hír hallatán újra komoly lehetőséget látott arra, hogy katonai sikerekkel támassza alá területi követeléseit, és azonnal megindult dél felé 7000 fős seregével, amelyből 3000 katona Brandenburgból érkezett, Georg Friedrich von Waldeck gróf vezetése alatt.22 A két uralkodó ünnepélyes találko-19 II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannának (Krakkó, 1657. márc. 29.). MHHD XXIV 515.; Hugues de Terlon — aki információit valószínűleg Würtztől szerezte — emlékirataiban hosszasan ismerteti a bevonulás alkalmával feltűnő baljóslatú jeleket: az idő a legragyogóbb napsütésből hirtelen hidegre fordult, Rákóczi lába pedig, miközben leszállt lováról, beleakadt a kengyelbe és a fejedelem a hátára esett. Terlon, H: Mémoires i. m. 43.; Az utóbbi incidensről beszámol Bethlen János is: Erdély története 1629-1673. Ford. R Vásárhelyi Judit, szerk. Jankovics József. Bp. 1993. 29. 20 Terlon beszámolója szerint ezt az erdélyi sereg főparancsnoka, Kemény János is ellenezte: Terlon, H.: Mémoires i. m. 45^8. A Rzeczpospolita két kis-lengyelországi seregének egyesítéséről 1. Wimmer, J.: Polens krig i. m. 378. 21 A svéd király egész pontosan megüzente lengyel tárgyalópartnereinek, hogy az erdélyiek és a kozákok kizárásával a továbbiakban nem folytathatja a tárgyalásokat, 1. a francia közvetítő, Antoine de Lumbres levelét a Francia Koronának (Danzig, 1657. márc. 16.). Recueil de documents concernant l'histoire des pays Roumains tirés des archives de France XVI-e et XVII-e siècles. Ed. loan HudiÇâ. Ia§i 1929. 113-114. A tárgyalásokról 1. még Pufendorf, S.: De rebus i. m. 249-251. [IV 6], A radnóti szerződés hírének megérkezéséről 1. X. Károly Gusztáv leveleit II. Rákóczi Györgynek, illetve Sternbachnak (Marienburg, 1657. febr. 9.[/19.]). EÉKH II. 269-270., ill. RA RR vol. 310. fol. 262v-263r. Az időpontokat mindenhol a Gregorián-naptár szerint közlöm, ahol az eredeti forrás a Julián-datálást használja, a későbbi dátumot kapcsos zárójelben tüntetem fel. 22 Rákóczi megérkezésének hírét X. Károly Gusztáv március 19-én osztotta meg Frigyes Vilmossal. Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz, Berlin-Dahlem (a továbbiakban GStAPK); I. Hauptabteilung Geheimer Rat Rep. 11. Auswärtige Beziehungen: Akten Nr. 10168. fol. 12. Seregének indulásáról 1. II. Rákóczi Györgynek írott levelét (Thorn, 1657. márc. 13.[/23.]). RA RR vol. 311. fol. 598-599. A király hadicéljairól: Waldeck jelentése Frigyes Vilmos brandenburgi választónak (Zychlin melletti tábor, 1657. márc. 28.[/ápr. 7.]). Urkunden und Actenstücke zur Geschichte des Kurfürsten Friedrich Wilhelm von Brandenburg. VIII. Bd. Politische Verhandlungen. V Bd. Hrsg. Bernhard Erdmannsdörffer. Berlin 1884. 162-163. A hadsereg létszámáról Wimmer, J.: Polens krigi. m. 378. A királlyal együtt utazó Terlon is 6-7000 fős seregről ír. Terlon, H.: Mémoires i. m. 53-54.
