Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
1044 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS nazen Musztafa pasa esetét!5 8 Az albán származású Musztafa sokakkal ellentétben nem az udvarban nevelkedett, a Porta közvetlen szolgálatába kapudzsibasiként (főkapuőrként) lépett. 1648-ban került külső szolgálatra, a krétai háborúban elesett Kücsük Hüszejn ruméliai pasa posztját vette át. 1650-ben a szintén albán Kara Murád pasa nagyvezírsége idején fődefterdárrá lépett elő, majd ennek távozása után a kaukázusi Melek Ahmed pasa leváltotta, mert állítólag a nagyvezíri posztra kacsingatott. Pályája a következő „balkáni érában", az albán Tarhondzsu Ahmed nagyvezírsége alatt ívelt újra fel, amikor karamáni pasává nevezték ki. A szerencse azonban nem sokáig mosolygott rá: 1653 márciusában a frissen kinevezett cserkesz Dervis Mehmed leváltotta, és Temesvárra küldte, ami a száműzetéssel ért fel. Amikor azután régi barátját, a kényszerűen szintén a magyar végeken állomásozó ugyancsak albán Kara Murád pasát visszahívták a fővárosba és tengernaggyá nevezték ki, ő is hamarosan követte: a Dardanellák előterében fekvő Bozdzsaada szigetének védelmére rendelték. Kevéssel utóbb pedig, amikor Kara Murád másodszor is megkapta a nagyvezíri pecsétet, ő maga lett tengernagy. Bár több sikeres tengeri akció köthető a nevéhez, 1656. február 28-án Örmény Szülejmán pasa nagyvezír letette hivatalából. Néhány nap múlva, Szülejmán bukását követően az újonnan kinevezett nagyvezír megérkezéséig annak ügyvivője, majd néhány óra erejéig maga is nagyvezír lett. Még egy hónapig betölthette a tengernagyi posztot, ám a kaukázusi Szijávus nagyvezírsége idején ismét eltávolították, és ezúttal keletre, Erzurumba küldték, ahol 1656 végén meg is halt. Jól látható tehát, hogy pályája mindig akkor ívelt fel, amikor éppen az albánok kezében volt a hatalom, fő támaszának az egykori janicsáraga, Kara Murád számított. (Zurnazen Musztafa nem is volt hálátlan vele szemben: Murád halála után annak helyettesét, Karagöz Mehmedet ő nevezte ki defterdárrá.) Pályáját minden bizonnyal egyengette, hogy annak a — szintén albán származású — Kászim aga főépítésznek volt a veje, aki jó kapcsolatokkal rendelkezett a szerájban, s aki majd Köprülü Mehmedet is hatalomba segítette. Vallási „háború" a 17. század közepén Az alábbiakban nem a birodalom számos vallásának működéséről és az iszlám hozzájuk való viszonyáról lesz szó, hanem éppen az uralkodó valláson belüli törésvonalakról. A 17. század középső harmadát ugyanis e tekintetben egy tettlegességig fajuló vallási „háború" határozta meg, amely komolyan befolyásolta a politikai életet is. Az oszmán állam kezdettől fogva együtt élt az iszlám különféle misztikus irányzataival, az uralkodócsalád kapcsolata az ortodoxiával csak a 15. század végén mélyült el. S bár 1517 után a szultán egyúttal az iszlám világ kalifájává vált, a szúfi kapcsolatok továbbra is megmaradtak: az uralkodóknak megvoltak a maguk sejhjei, spirituális vezetői. (Ezt a szerepet a 16. században rendre a halvetí rend legjelesebb tagjai töltötték be.) Az Oszmán 58 Abdülkadir Özcan: Mustafa Pa$a, Zurnazen. In: Türkiye Diyanet Vakfi Islam Ansiklopedisi 31. Istanbul 2006. 346-348.
