Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
1042 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS ben például a közös szülőváros, a dél-boszniai Neveszin (ma Nevesinje) jelentette az összekötő kapcsot. Innen származott a IV Murád szultánra nagy hatást gyakorló Rúznámedzsi Büjük Ibrahim efendi, a birodalmi bürokrácia egyik vezetője. Testvére, Uzun Ali aga azután sokat forgolódott a vezető körökben, több nagyvezír mellett tanácsadóskodott, mellesleg kapcsolatban állt az erdélyi diplomáciával is. Ibrahim efendi segítségével emelkedett fel — a pénzügyi pálya fokain — egy másik neveszini fiatalember, Szálih aga, aki hamarosan nagyvezírré (1645-1647) küzdötte fel magát. Vele emelkedett testvére, Mürtezá is, aki szintén vezíri címet kapott, s egy ideig (1646-1647) a budai pasa posztját is betöltötte. Nem meglepő, hogy Szálih pasa helyettese (Hazínedár Ibrahim pasa) szintén Neveszinből származott. És itt született IV Murád szultán kegyence és „edzőtársa", Szilahdár Musztafa is, akinek Rúznámedzsi Ibrahim efendivel való kapcsolatát ekképpen jellemezték igen találóan az erdélyi követek: „mivel magok is egyféle nemzetek és várasiak, igen atyafiképpen élnek egymással."52 Valamivel még gyengébb volt, de továbbra is nagy súllyal esett latba az etnikum, melynek szerepét a kortársak is jól látták. Az 1630-as években például számon tartották, hogy Lupu moldvai vajda és portai támogató között a közös albán származás fontos szempont lehetett, s a szintén albán Kemánkes Kara Musztafa nagyvezírről is feljegyezték, hogy csak „csak az arnót fiakot promoveálja."53 Lássunk egy példát az etnikai alapokon szerveződő politikai csoportosulásokra! Az albán Köprülü Mehmedet az albán — és mellesleg ugyanúgy Berát városának közeléből származó — főépítész (Mimár Kászim aga) segítette hatalomba, akinek a sógora, a szintén albán származású Zurnazen Musztafa mellesleg többször is a birodalom fődefterdárja, s néhány órára még nagyvezírje is volt. Velük pedig a szintén albán származású Kara Murád janicsáraga, majd nagyvezír játszott össze folyamatosan. Valamivel később pedig már Köprülü Mehmed pasa nagyvezírként az albán George Ghicát segítette Moldva trónjára.54 Sokat nyomott emellett a latban az is, hogy ki melyik végéről érkezett a birodalomnak: a balkáni népek inkább a balkániakkal tartottak össze, az anatóliaiak pedig az anatóliaiakkal és a kaukázusiakkal. A birodalom ázsiai és európai részén kissé mások voltak a szokások, másféle a közös múlt. Ennek tudatát jól mutatták a — rendre csak Anatóliában kirobbanó — lázadások is: a fel-52 A politikai családra: Evliyâ Çelebi b. Dervi§ Mehemmed Zillv. Evliyâ Çelebi Seyahatnâmesi. Topkapi Sarayi Kütüphanesi Revan 1457 Numarali Yazmanm Transkripsiyonu - Dizini. 6. Kitap. Haz. Seyyid Ali Kahraman - Yücel Dagli. Istanbul 2002. 259.; Szálih pályájára: Uzunçarçili, t. H.: Osmanh tarihi i. m. III/2. 393-394.; Mürtezára: Gévay Antal: A budai pasák. Bécs 1841. 37., ill. Ibrahim és Szilahdár Musztafa kapcsolatára: Réthy István, 1637. október 20. Beke-Barabás, 361. 53 Réthy István jelentése, 1638. június 7. Szilágyi S.: Levelek és okiratok i. m. 526.; Réthy István jelentése, 1643. május 24. Beke-Barabás, i. m. 621. A közös származás jelentősége azonban már jóval korábban felmerült: a horvát származású Fráter György kapcsán is megemlítették kortársai, hogy délszlávok közötti szoros kapcsolatoknak köszönhette, hogy 1541-ben nem ő, hanem a magyar Török Bálint került Szülejmán szultán fogságába. Barta G.\ Vajon kié az ország? i. m. 98. 54 Érdekes, hogy Dimitrie Cantemir a közös szülőváros szerepére gyanakodott, igaz tévesen: Dimitre Cantemir: Historian of South East European and Oriental Civilizations. Extarcts from „The History of the Ottoman Empire". Ed. Alexandru Dutu - Paul Cernovodeanu. Bucharest 1973. 250.; Kiziltan Ulukavak: Safranbolu ve Köprülü Mehmet Pa§a. Müzekent Safranbolu Gazetesi (2010: 2.) 118., ill. Mimár Kászim szerepére: Semavi Eyice: Mimar Kasim Hakkmda. Belleten 43. (1979) 767-808.
