Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 1041 tek is beleszólni a politikába, 1622-ben a janicsárok már a szultángyilkosságig merészkedtek, s ezt 1648-ban is megismételték. Az alább részletesebben tárgyalandó időszakban garázdálkodásuk többször is ellehetetlenítette a főváros mindennapi életét, s ráadásul harcértékükkel és -készségükkel sem volt minden rendben. Összességében tehát nagymértékben hozzájárultak a birodalom rohamos hanyatlásához. Család, szülőhely, etnikum, politikai család Bár az Oszmán Birodalom rabszolga eredetű vezető rétege köztudottan számos népcsoport gyermekeiből állt össze, ez nem jelenti azt, hogy a származás érdektelen lett volna.5 0 Ellenkezőleg, úgy tűnik, egyfajta szervező vagy pártképző erőként működhetett. Egyrészt mindenki igyekezett saját rokonságát jobb állásokba segíteni, másrészt mégis inkább honfitársaira, de legalábbis földijeire támaszkodott. A hagyományos muszlim gondolkodásban a legfontosabbnak és legerősebbnek a család számított. A családfő tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt, a többieket megfellebbezhetetlenül irányította. A rabszolga elit tagjai sem gondolkodtak másképp: ha valakinek sikerült felemelkednie a ranglétrán, máris igyekezett családtagjaitjobb állásokhoz juttatni, s ezzel saját holdudvarát erősíteni. Az egyik legszebb példája ennek a bosnyák Szokolluk felemelkedése a 16. században. A 17. század közepének egyik meghatározó családja viszont egy kis kaukázusi nép, az abazák — mai nevükön abházok — közül került ki. Az abazák már a 15. század közepén az oszmánok látókörébe kerültek, de tényleges hódoltatásukra csak 1578-ban került sor, amikor Szokum (Szuhumi) központtal létrejött az Abaza tartomány. Az addig keresztény abházok jelentős része az iszlám hitre tért, s annak rendje és módja szerint betagozódott a birodalom életébe.51 Néhány évtizeddel később képviselőik már a vezető körökben is feltűntek. Különösen egy család kiterjedt rokonsága emelkedett magasra: a két unokatestvér, az idősebb Abaza Mehmed és a fiatalabb Melek Ahmed a 17. század elején kerültek a fővárosba. (Mindkettőjüknek nagynénje volt az a hölgy, aki a jeles utazónak, Evlia cselebinek az édesanyja lett.) Először Abaza Mehmed emelkedett magasra, aki számos tartományi kormányzóságot is elnyert, majd anatóliai felkelőként szerzett magának kétes hírnevet. 0 egyengette rokonai útját a Portán, akik idővel a nagyvezírségig emelkedtek, például a már említett Melek Ahmed és egy unokaöccs, Ibsír Musztafa pasa esetében. Szintén rokonságban álltak a Boszniában megtelepedő Defterdár Musztafával és így annak fiával, Defterdárzáde Mehmed pasával is. A vérségi rokonságnál valamivel kisebb jelentőséggel bírt, de továbbra is nagyon fontos volt a közös szülőföld. Az egyik bosnyák hatalmi csoport eseté-50 Az etnikai szolidaritás kérdéséről az oszmán eliten belül: Kunt, M.: Ethnic-Regional i. m. 233-239.; ill. az etnikai alapon szerveződő hatalmi csoportok küzdelméről: Jane Hathaway: A Tale of Two Factions: Myth, Memoiy, and Identity in Ottoman Egypt and Yemen. New York 2003.; Fodor Ft: Török és oszmán i. m. 34-44. 51 Fahrettin Kirzioglu: Osmalilar'in Kafkas-elleri'ni fethi (1451-1590). Ankara 1998. 7-21.
